Szent Hildegárd, a galanga gyógytea és a gyermek, akiről azt jósolták, hogy meg fog halni
A XII. századi apátnő szerint az ételeket öröm vagy szomorúság tölti meg. Hildegárd nővér nem mindig könnyen megvalósítható elvei mögül egy modern természetgyógyászathoz közelítő elmélet rajzolódik ki.
Rupertsbergi apátság, 1149. november. A nap már régen lement, amikor Hildegárd végre előjön a konyhából és cellája felé tart. Elégedett legújabb kísérletével. Amióta a galanga gyógyteát issza, törékeny tüdeje kevésbé fáj, és már nem ébred fel éjszaka arra, mintha megfulladna. Az esti emésztés is könnyebbnek bizonyul. Igen, ezt rögtön hozzá kell írnia a Physica kéziratához.
A galanga széles körben használt fűszer Ázsiában, különösen Indonéziában és Thaiföldön. Illata és színe a sáfrányéra emlékeztet. Amint Marco Polónál is olvashatjuk, a galangát a középkorban garingal néven széles körben használták.
A fűszerek közt a galanga számos gyógyhatással bír. Szent Hildegárd szerint kiválóan alkalmas gyomorfájás, láz és ízületi fájdalmak esetén. Főként az emésztőrendszerre gyakorolt jótékony hatásairól ismert. A hagyományos orvoslásban gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító tulajdonságait a gyomorgörcsök, puffadások, fekélyek és emésztőrendszeri gyulladások ellen használják.

Amikor Hildegárd nővér épp készül belépni a cellájába, a folyosó végéről hangokat hall. Az egyik egy férfié, a másik Richardis nővéré, a tanítványáé. Hildegárd érdeklődve a kolostor bejárata felé siet.
–Kérem – a férfi hangja könyörgő -, engedje meg, hadd menjek az apátnőhöz.
–Újra mondom, Hildegárd anya már alszik. Jöjjön vissza holnap reggel.
Richardis nővér egy magas férfival beszélget. A férfi sápadt arcán izzadságcseppek gyöngyöznek. Alig kap levegőt, arcán rémület ül. Hildegárd szánalom fogja el és odamegy hozzájuk.
– Mi történik? – kérdi.
– Hildegárd anya! – kiált fel a férfi, lábai elé borulva. – Hallottam a csodáiról. Nagyon kérem, mentse meg a fiamat!
– Nyugodjon meg – mondja az apátnő, a férfi vállára téve a kezét – és hozza ide a fiát!
Amíg Richardis nővér a férfi lovával foglalkozik, az apa, akinek Riffer a neve, az apátság betegszobájáig követi az apátnőt, karjaiban tartva a hat-hét év körüli, lázas kisfiút, aki a hasát fogva fájdalmasan jajgat. Riffer elmeséli, hogy az orvosok a kis Mathÿs halálát jósolják. Szerintük a telet sem fogja megélni. Miután hallott Hildegárd anyáról és gyógymódjairól, hajnal óta lovagoltak, hogy találkozzanak vele.
– Mondja el nekem a fiú fájdalmait – kéri az apátnő, miután a gyermek lefeküdt.
Figyelmesen hallgatja a választ, miközben nedves ruhával megtörli Mathÿs homlokát. A gyermeknél egészen kicsi korától kezdve minden egyes étkezés után ugyanazok a tünetek jelentkeztek: gyomorégés, hasi fájdalom, hasmenés, álmatlanság, gyakori öklendezés… És az idő múlásával egyre rosszabbak lettek. De amikor kiderül, hogy a tünetek csak a gyerek szoptatásának befejezése után fordultak elő, Hildegárd Riffer felé fordul.
– Mit szoktak enni?
– Sok kenyeret, gyökeret és babot – válaszolja Riffer. Időnként bogyókat és dióféléket.
–A fiának hiányoznak az örömszerző ételek. Ezentúl adjon neki petrezselyemgyökeret, zellert, tököt és gesztenyét. Szükség lesz arra is, hogy havonta néhányszor böjtöljön. Csak tönkölylisztes kenyeret adjon neki.
– De nálunk nincs tönkölybúza…
– Akkor én adok önnek. Ha elfogyott, kérje meg a plébánost, hogy írjon nekem és újból küldeni fogok.
Riffer figyelmesen hallgatja szavait, de nem igazán nyugszik meg. Hildegárd felajánlja neki, hogy aludjon ott aznap éjszaka, és majd csak másnap induljon haza. Az úttól és az aggodalomtól kimerült férfi készségesen elfogadja. Mathÿs megitta a gyomor megnyugtatására szolgáló mézes galanga gyógyteát, és édesapja mellett álomba merül. Az apátnő elhagyja a betegszobát, de nem a cellájába indul, hanem a kápolnába megy és letérdel a feszület elé, hogy új kis betegét Istenre bízza.
– Irgalmas Uram, ha Te is úgy akarod, ne engedd, hogy ez a gyermek meghaljon. Legyen meg a te akaratod.
1150. április. Ahogy a szalon felé megy, Hildegárd felemeli a fejét, hogy kinézzen az ablakon. A hó már majdnem teljesen elolvadt, és ő alig várja, hogy kidugják fejüket a kert virágai. De nem áll meg. Amint a szalonba ér, Riffer könnyes szemmel, de fülig érő mosollyal áll fel a székéből.
– Ó, anyám! Milyen csodát tett! A fiam már nem panaszkodik. Nevetgél és énekel, mint más gyerekek.
– Köszönöm, hogy megosztotta velem ezt az örömöt – válaszol könnyes szemmel az apátnő.
– Az egész falu követte az Ön tanácsait, és soha nem volt még boldogabb. És azt is elhatároztuk, hogy tönkölybúzával vetjük be mezőt. Hogyan köszönhetnénk meg mindezt?
–Ne feledkezzenek meg, hogy ebben Istennek is része volt, mert Ő az, aki gyógyít és senki más.
Szent Hildegárd 1179. szeptember 17-én hunyt el, értékes műveket hagyva maga után természetes orvoslásról, teológiáról és filozófiáról. XVI. Benedek pápa 2012. május 10-én avatta szentté, és még ugyanabban az évben október 7-én egyházdoktorrá nyilvánította. Mára az első német természettudósnak és az „egészséges életmód” előfutárának is tartják.