Kövess minket itt is...

Az Istent keresőknek minden a javukra válik :)

Múltidéző

Prohászka Ottokár: „Úgy szeretném kiszolgáltatni a szentséget, hogy viharozzanak s tüzet fogjanak a lelkek.”

Prohaszka Ottokar scaled 1

„Szent és hatalmas székfoglalója a Szentléleknek a pünkösd ünnepe”

Nem a  legmagátólértetődőbb dolgok egyike, ha megpróbáljuk beleélni magunkat abba az  érzületbe, amit a pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe jelenthet egy püspöknek. Hisz ahhoz püspöknek kéne lenni. Annak a személynek, aki egyházmegyéjében egyedül illetékes a bérmálás szentségének kiszolgáltatásában. Aki a csodálatos tavaszi ünnepen évről-évre végig járja egyházmegyéje városait, falvait, szép ruhába öltözött lányok és ifjak fogadják, mögöttük szintén ünneplőbe öltözött bérmaszüleikkel és a legkisebb falvak templomaiban is felhangzik az ének: „Szentlélek Isten, szállj le ránk!” A pünkösd, a piros pünkösd napja versekben, népdalokban, szokásokban, pünkösdölőkben is kifejez valamit a tavaszi megújulással egybekapcsolt emberi, lelki magújulás emelkedett, örömteli szépségéből.

Kedves ünnep a pünkösd Prohászkának is. Mintha csak mesét mondana, úgy ír 1921. júniusában:

„Bérmálások! Hatvanhárom falut bejártam; port nyeltem, beszéltem, áldottam! Sok jó benyomást vettem!” (Naplójegyzetek, 3. k. 165. o.)

1914. pünkösdjén a bérmálás szentsége kiszolgáltatásának módján töpreng:

„A bérmálás hónapja. Szeretem és imádom a Szentlelket, s úgy szeretném kiszolgáltatni a szentséget, hogy viharozzanak s tüzet fogjanak a lelkek. Lélek-gyújtás, pünkösdi tűz, új világalakítás: ez a bérmálásnak az intenciója. Ezt nem tévesztem szem elől. De az intenciónak olyannak kell lennie, mely a sacramentum-ot hordozza, a feladó, a kiszolgáltató részéről alkotja. Ha az intenció megvan, akkor a tűznek gyúlnia, az égési rohamnak kitörnie kell…Mindig gyujtani szeretném a lelkeket s nem akarom csak rájuk hárítani a sacramentum hatálytalanságának okát; nem, nem! Az apostolok ráadták a Lelket arra, akit bérmáltak s a Lélek gyújtott, nem kérdezte a keresztényt, hogy akar-e égni…a bérmálásban a Szentléleknek pünkösdöt kell csinálnia, a lelket átformálnia, új világot teremtenie. Hát hol van ez mind? S akarják-e ezt a püspökök? a papok? lelket váró keresztények? Nem szabad lesrófolnunk várakozásunkat, hanem ellenkezőleg fokoznunk kell azt úgy, ahogy Krisztus akarta.” (i. m. 1. k. 355-356. o.)

Egy másik bejegyzés (1924-ből) kiegészíti ezeket a megfontolásokat:

„Arra kell iparkodnunk, hogy az Isten világosságának, a verőfénynek s a pünkösdi égi fuvalomnak kaput s ajtót nyissunk; s azáltal a lelket a legistenibb indításoknak s hangolásoknak kitegyük…Szabadon, szabadon, bizalommal s vágyódva!” (i. m. 3. k. 322. o.) 

A pünkösddel kapcsolatos korai bejegyzései is szépek. Az 1887-es év „izzó és fönséges” pünkösdjéről írja a következőket:

„Pünkösd van, nem piros, de izzó és fönséges. A Szentlélek valóban lejött; szélzúgás, tűz, csodás nyelvek, ezek jelei. A Szentlélek uralkodik, nincs vele ellentétben semmi, sem tudomány, sem művészet, sem ügyesség, sem ipar, sem civilizáció; sőt tökéletes összhang. Hisz mindez az Ő műve. De hogy öntheti ki lelkét az ily fenséges művész, „minden testre”? Ó, csodálatos irgalma Istennek! Mutatja, hogy a természet minden remeklése fölött közvetlenül elvezeti magához a lelkeket, hogy a természet csak szőnyeg, mely oltárát díszíti. Szent és hatalmas székfoglalója a Szentléleknek a pünkösd ünnepe; amennyivel nagyobb a Lélek saját műveinél, annál többre kell becsülni ezt a tüzet, ezt a fényt, ezt a színt, értem a kegyelmet, a természet színeinél, ezt az életet a természet virágzásánál, ezt az erőt a természet erőinél. Mindezek imádják.” (i. m. 1. k. 169. o.)

Gondolatai – más nagy témakörökhöz kapcsolódó elmélkedéseihez hasonlóan – még elidőznek egy ideig, sőt napokig a pünkösdnél, él benne az ünnep tartalma. Két nap múlva visszatér rá, egy mozzanatát, Szent Péter beszédét ragadva ki tartalmának:

„Szent Péter beszéde pünkösd napján (Csel 2,14 kk.) a mély meggyőződés és a közvetlen praktikus kívánalmak szónoklata. S az eredmény? Nem azt mondták, hogy szép volt, hanem: mit cselekedjünk? Tartsatok penitenciát…és elveszitek a Szentlelket. Mennyire hangoztatja: teljes bizonyossággal tudja meg tehát Izrael egész háza stb….Csupa praktikus eredmény, s az élet, mely a Szentlélek folyamának mentében fölvirágzott, mily csodás és iránytadó. Ó, csókolj meg engem Jézus: a Szentlélek a te csókod!” (i. m. 1. k. 169. o.)

Itt az ragadja meg, hogy az első pünkösdkor a Szentlélek hatásának, Szent Péter beszédének azonnal megmutatkoztak a gyakorlati eredményei, „aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk” – áll az Apostolok Cselekedeteiben. (Csel 2,41) Később, püspök korában is ez foglalkoztatja, amint előbb láthattuk: „az apostolok ráadták a Lelket arra, akit bérmáltak, és a Lélek gyújtott”. Ez az „eredményesség” az, amit, mint a modern korban működő pap, püspök megcsodál és követni akar.

A pünkösd ünnepével kapcsolatos gondolatait 1894-ben, egy az esztergomi Bazilikában mondott prédikációjához készített vázlatban foglalja össze:

„A Lélek ünnepe az élet ünnepe. A karácsony az élet kezdete, naivsággal és szeretettel behintve, – a húsvét erős küzdelmes harcznak győzelmi ünnepe, – a pünkösd az élet ünnepe. Mennyi élet lombban, virágban, gyümölcsben, – reng a fák gallyain és titkos örömben reszket a virág az erdőn és mezőn. A nap tűz és fényhullámai elűznek sötét árnyakat  és fagyos fuvalmakat, – s az éter hullámain ezer szín, a légben ezer hang, a szívben ezer érzelem ébred, s a sötét lombban tüzes rózsák mint megannyi égi lángok jelzik azt a tüzet, mely az égből jött. A templomban fölhangzik az ének, s a régi vágy: veni Sancte Spiritus (= jöjj el Szentlélek!)…Beszélnek tüzes nyelvekről, – de nekünk tán szól is tüzes nyelveken az Isten Lelke, oly olvadékonyan, behatóan, szívhezszólóan önmagáról, nagyságáról, boldogító, emelő, teremtő hatásáról, hogy kitör a vágy: ó, jöjj! Emitte Spiritum tuum et creabuntur, et renovabis faciem terrae. (= Küldd el Lelkedet és létrejönnek, és megújítod a föld színét.) 

Mindezt a lélek teszi, a lélek az emberben -, s az ember lelke adja azt, a meleg vért a dobogó szívet, mely az ajkon szól s az arcon pirul, a szemben ragyog, s ha eltávozik, hűlt helye az irtózat és romlás fészke. S ha nincs lélek, üres és kóczos a vászon, – alaktalan és erőtlen a szó, – dísztelen a kő; ha nincs lélek, néma a lyra, – ha nincs lélek, gyászol az ecset, lehanyatlik a kar. Mily hideg van lélek nélkül; nincs sugár, nincs fény! Nincs számunkra virág; életünk dísztelen és tehetetlen. Halott a lélek.

No hát valamint a természetben a lélek alkot és alakít, hint szépséget és életet mindenfelé: úgy a természetfeletti rendben van egy Lélek, egy imádandó Szent Lélek, – emitte spiritum tuum et creabuntur…

A Lélek világa az igazság, a szentség, az erény, a jellem, az akaraterő és szívnemesség világa; ott alkot ez a lélek, ott épít, ott teremt, ott nevel, ott erősít, ott küzd, ott játszik…az Isten dicsőségére, a világ legyőzésére, a szív boldogítására.” (i. m. 2. k. 61-62. o.)

Ezek a gondolatok képezték pünkösdi prédikációja alapját. Jellegzetes, hogy negatív képekkel, a hiányra utalva mutatja be azt a sokrétű funkciót, amit meggyőződése szerint a Lélek tölt be az emberiség szellemi életében.

Prohászka a kereszténység nagy ünnepeinek megülésénél igen gyakran fordul gondolatban az első ünnepi alkalmakhoz, amint azt fentebb is láthattuk. Szinte újra átéli, maga előtt látja az első pünkösdkor a Szentlélek kiáradásától szinte megrészegült embereket:

„Minden lélek egy-egy húr, s mind összehangolva gyönyörű koncertje, kara a Szentléleknek. A Lélek szereti a zenét. …Azok az ütemes emberek, kiknek hangja, nevetése, kedve zene, azok az énekesei, zenészei a nagy karmesternek. Ah, mily koncert ez ott! …Íme, hogy áradt ki a Lélek az emberre: mint harmónia, testvériség, barátságos, kedves, mosolygós arculat…A Szentlélek elömlik apostolokon, mint tűz, de a híveken, a községen mint testvériség, barátságos, jóságos indulat, kedvesség, kellem.” (i. m. 3. k. 53-54. o.)  

Maga a Szentlélek Isten, tevékenysége, jelenléte, áradása kedves témája Prohászkának. Szinte végiggondolja újra az egyetemes zsinatoknak a  Lélek mibenlétével, eredetével kapcsolatos vitáit, a hitvallás szerint:

„A Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik; ő az örök valóság kapcsa.” (i. m. 3. k. 268. o.) A Lélek szintetizáló szerepét tartja fontosnak: „ Szeretem s tisztelem a szintézis, az egyesítés, az egybekötés lelkét, a Szentlelket. Csodálom és élvezem művészetét, remeklő genialitását, egységesítő munkáját. Általa vannak a formák, vagyis a sok együtt; általa lesznek a szervezetek, a testek s testületek, a rendek s hierarchiák, a  kozmosz s a szférák. Így a Szentlélek az Atya lelke, a Fiú lelke, – közös szeretet, melyben minden egy lesz s közel egymáshoz s egymást tartó s egymást támogató s boldogító.” (i. m. 3. k. 268-269. o.) – írja 1923-ban. Nagyon szép ez a „szintézis lelke” gondolat.

Már a korábbi években is gyakran fordul a Szentlélekhez, 1897-ben például saját lelke ápolását kéri a „messziről jövő és mégis otthonos” Lélektől egy pünkösdi fohász formájában:

„Veni Sancte Spiritus! Ha kimutatod azt a nyomort, mely az észben s a szívben lakik, ó, hogy fog kitörni lelkedből a Veni S. Spiritus! Ó, a szívnek gyengéd, zsenge hajtása, áhítat és istenfélelem! Oly gyengéd, mint a kétnapos hajtás a fatörzsön; tele van élettel; világoszöld s vörösbarnás; illatos kenet ragyog rajta, rezeg minden fuvalomban. Ó, ápold bennem hatalmas s mégis bizalmas, messziről jövő s mégis otthonos Lélek azt, ami jót találsz. Ne engedd, hogy elcsenevészesedjék, hogy fonnyadjon, hogy lankadjon. , hol a bensőség, hol a boldogság. Mikor én jól kiérzem, hogy hol van az élet, hol a teljesség. Mintha fénysugárban övezne s folytonos változatban kigyúlna a fénygyűrűből ragyogóbbnál ragyogóbb szín, sziporka tűz, pezsgő szikrázat, s játszaná a fény játékait: olyan az érzelem a boldog, Szentlélektől telített szívben; változatos pompa, érthetetlen bűvölet; Veni S. Spiritus!” (i. m. 1. k. 169. o.)

Veni Sancte Spiritus! Jöjj Szentlélek Isten! Élete akármelyik időszakát nézzük, végül is ezekben a szavakban összegezhető Prohászka püspök pünkösdi üzenete. Nagyon szép, szuggesztív, lélekbemarkoló  szavakat talál ahhoz, hogy a pünkösd tüzét hozó Szentlélekhez forduljon, eljöveteléért könyörögve:

„Lelkem Szentlélek, te akkor lejöttél s a szeretetet kiöntötted s bizonyosságot tettél Krisztusról. A szívek szeretetben való elváltozása a te bizonyságod. Hol van az most? Ó, lelkem, hol késel? Krisztus rászorul a bizonyságra; egymaga áll, s nincs tanúja. Egymaga áll evangéliumával; de hát az élet igéje-e ez, vagy csak betű, filozófia? Hát a tanúsága a szent élet, a hevülő szeretet, az áldozatkészség, az expanzív indulat-kiáradás; kell neki ez! Enélkül nem hódít. De hát jöjj, kérlek, jöjj! Jöjj, legyen tanúság, legyen pünkösd!” (i. m. 3. k. 43. o.)  

S. Szabó Péter Prohászka-kutató

Klikkelj a hozzászóláshoz

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hirdetés Isten szava - napi ige sorozat

Friss

businessman worship god and read the bible before 2023 11 27 05 04 48 utc Medium

Hangoló

Az online közvetítést nézők csak az Eucharisztia illúzióját kapják. A szentmise internetes közvetítése vagy a televízióban való sugárzása azért, hogy az emberek világszerte nézhessék,...

portrait of happy woman and daughter spending time 2023 11 27 05 28 19 utc Medium portrait of happy woman and daughter spending time 2023 11 27 05 28 19 utc Medium

Család

Eline Landon, feleség és ötgyermekes édesanya, az Anyai kiégés és lelki kimerültség (Artège kiadó) című könyv szerzője azt vallja, hogy egyetlen dolog szükséges a...

sim4953 masolat sim4953 masolat

Ferenc pápa

Az evangéliumot közösségként kell hirdetnünk és ehhez meg kell őriznünk józanságunkat, osztozva egymás képességeiben és lemondva a fölösleges dolgokról, amelyek rabszolgává tesznek – tanította...

Kapcsolódó...

Vasárnapi ráhangoló

Vasárnapi ráhangoló – 2024. B év, Évközi 14. vasárnap Készült olvasóink és a sorozat lelki kísérőinek támogatása révén. Hasonló értékes tartalmakért, kérünk, támogasd a...

Vasárnapi ráhangoló

Vasárnapi ráhangoló – 2024. B év, Évközi 14. vasárnap Készült olvasóink és a sorozat lelki kísérőinek támogatása révén. Hasonló értékes tartalmakért, kérünk, támogasd a...

Zarándok podcast

Dr. Barsi Balázs atya, a Széchenyi és Stefánusz Díjas ferences szerzetes mélyen belemerült a keresztény hit és a lelki élet kérdéseibe a Zarándok Podcast...

Aktuális

A Vatikán hivatalosan is kiközösítette Carlo Maria Viganò érseket – jelentette be július 5-én, pénteken a Hittani Dikasztérium. A Vatikánban lefolytatott bíróságon kívüli büntetőeljárás...