Amikor szerdán kora reggel egy angol nyelvű hírportálon olvastam a hírt, hogy meghalt George Pell bíboros, éreztem, hogy a hazai média egyik része önmaga lényegéhez hűen nem épp „gusztusosan” fogja tálalni a szomorú hírt. Nem tévedtem. Olvasgattam (külföldi portálokat is), jegyzeteltem, s úgy döntöttem, várok egy napot, majd akkor foglalkozom a témával. Időközben megjelent az egyik magyar hetilap portálján egy kiváló szöveg, amelyet minden olvasónak figyelmébe ajánlok.
Köztudott, hogy az ausztrál bíborost a 2010-es évek végén szexuális visszaélés vádjával börtönbüntetésre ítélték. Annak idején az ügyet nyomon követtem, s a beszámolók olvastán azt éreztem, a vád rozoga lábakon áll. S lőn: az ausztrál legfelsőbb bíróság megsemmisítette az ítéletet, s a börtönben töltött több mint négyszáz napnyi fogság után a bíborost szabadlábra helyezték. Megismétlem:
az ítéletet a legfelsőbb bírói fórum egyhangú döntéssel megsemmisítette. Ez azt jelenti, hogy a korábbi ítélet nem létezik.
Ha tehát Pell bíboros ellen nincs hatályos, elmarasztaló ítélet, akkor nem lehet – ráadásul épp halála napján! – „pedofíliával”, „gyermekmolesztálással” összefüggésbe hozni a nevét.
Megnéztem néhány közismerten liberális-baloldali, nagyhírű lapot. Az egyik angol napilap (The Guardian) csak annyit közöl a cikk címében, hogy meghalt George Pell bíboros (a cikkben persze megemlítődik, hogy Pell bíboros megrögzött konzervatív volt, mert ellenezte az abortuszt, az egyneműek házasságát stb. – tehát, teszem hozzá, azért volt megrögzötten konzervatív, mert a normalitást képviselte). Az egyik neves liberális amerikai napilap (The Washington Post) cikkének címe: „81 éves korában meghalt George Pell bíboros, akit gyermekek szexuális zaklatása miatt elítéltek, majd fölmentettek”. Ez tényszerű cím. Hasonló címmel közölte a halálhírt a legismertebb amerikai liberális napilap is (The New York Times).
Nálunk más a helyzet. Van a honi médiának egy különös szegmense; az itt dolgozó szerkesztők, cikkfaragók egy jól körülhatárolható szociokulturális kör tagjai, egyazon „szellemi gettó” lakói. „Szellemi gettót” írok, mert ezek a médiumok a gyűlöletnek olyan falát húzták föl, amely sokszor lehetetlenné teszi az értelmes, higgadt párbeszédet, a tények előítélet-mentes tálalását. Ennek a „gettó”-nak egyik legjelesebb lakója a nyíltan egyházellenes 444.hu, de a többi, alább említendő „szellemi” társ sem marad le tőle.
A 444.hu cikkének címe: „Meghalt George Pell bíboros, az egyházi gyermekmolesztálási ügyek legismertebb arca”. Ez a cím – kegyeletsértő. Nem volt ő ilyen „ügyek” arca, csupán azzá akarták őt tenni. Nem sikerült. De holtában újra megkapta a bélyeget attól a médiumtól, amely már korábban is sok sarat fröcskölt rá. Hosszú évek tapasztalata alapján írom: a hazai sajtó egyik mélypontja a 444.hu. A 444.hu olvasói természetesen reagáltak a hírre. Egy-két hozzászóló próbálta ugyan védeni a néhány órával korábban elhunyt bíborost, de elsöprő többségben ilyen hozzászólások érkeztek a halálhírre (szó szerint idézek néhányat):
„A világ most egy kicsit jobb hely lett.”
„Márcsak az egyház van hátra.”„Ennek örülök.”
„Remélem odaát mindenki köcsöge lesz.”
„Hurrá! Egy mocsokkal kevesebb”
„Nagy kár, megérdemelte volna, hogy agyonverjék egy börtönben.”
„Lehunyta két szemét az egyik szemét.”
Több mint száz évvel ezelőtt, az egyik egyházi lapban megjelent cikkében használta ezt a kifejezést Mindszenty József: „sajtó-kloáka”. Találó és ma is érvényes definíció.
Nézzük, mit írt a halálhír címében a másik neoliberális portál, a hvg.hu: „Meghalt George Pell bíboros, a legmagasabb rangú katolikus tisztviselő, akit pedofília miatt elítéltek.” Megint ferdítés. Az ítélet, mint írtam, nem létezik, megsemmisítették.
A hvg.hu híréhez érkezett hozzászólások közül csak egyet idézek:
„a megdöglött a helyes kifejezés ilyenkor nem?”
Megjegyzem, sem a 444.hu. sem a hvg.hu fészbuk oldalán nincs nyoma annak, hogy az ilyen durva hozzászólásokat törölnék. Pedig a véleménynyilvánítás szabadságának is vannak (kell, hogy legyenek) korlátai.
Természetesen a Blikk című napilap is beállt a sorba. A nagypéldányszámú bulvárlap, amely elsősorban ilyen-olyan celebek magánéleti ügyeire szakosodott, ennyit közöl cikke címében: „Meghalt Ferenc pápa pedofília miatt elítélt tanácsadója.” Mintha klónozták volna a címet.
Az említett „szellemi gettó” közismert lakója, a Klubrádió honlapján olvasható talán a legdurvább cím: „Meghalt a gyermekmolesztáló bíboros.”
Több médiumot nem idézek. Mindegyik beszámolóban az a közös, hogy a hír címében tényként állítanak olyasmit, ami nem igaz, majd a szövegben megemlítik, hogy a bíborost egyébként „felmentették”. Így kell átmosni az olvasók agyát s – jelen esetben – egyházellenes hangulatot kelteni. Régi gyakorlat ez, nincs új a nap alatt.
Ennyit a hazai média szélsőséges részlegének reakciójáról, borítsunk is rá rögtön fátylat.
A Vatican News tegnap ismertette azt a részvéttáviratot, amelyet Ferenc pápa küldött a Bíborosi Kollégium dékánjának, Giovanni Battista Re bíborosnak. A pápa úgy fogalmazott: azért imádkozik, hogy
„ez a hűséges szolga, aki a megpróbáltatások órájában is rendíthetetlenül, kitartással követte Urát, befogadást nyerjen a mennyei örömbe, és elnyerje az örök béke nyugalmát”.
George Pell bíboros Rómában halt meg, de Sydney-ben helyezik örök nyugalomra. A Sydney-ben megjelenő katolikus hetilap (The Catholic Weekly) több ausztrál közéleti személyiség nyilatkozatát közli a most elhunyt bíborosról. Tony Abbott, volt ausztrál miniszterelnök és a liberális párt vezetője „a keresztre feszítés modern formájá”-nak nevezte a bíboros meghurcoltatását, akinek halálával „Ausztrália egyik nagy fiát, az egyház pedig egy nagyszerű vezetőt” veszített el. Abbott „korunk szentje”-ként említette a bíborost, s nem „gyermekmolesztáló”-nak, vagy „pedofil”-nak. A volt ausztrál kormányfő nem hamis hírekből tájékozódott (mint a 444.hu és társai), amikor George Pell-t méltatta: jó barátságot ápolt a most elhunyt bíborossal.
