Nem akárki a barátom, hanem Jézus…
A szőlőtőről szóló hasonlatot kibontva Jézus új parancsát olvassuk ma. Ez nem más, mint a szeretet, amelynek mértéke maga Jézus. Úgy szeretni, hogy életünket adjuk egymásért. Úgy élni, hogy méltóak maradjunk Isten szeretetére. Míg Lukácsnál azt olvassuk, hogy – ha mindent megtesztek is, csak haszontalan szolgák vagytok –, itt Jézus a barát fogalmát használja tanítványai helyzetére. A szolga még nem ismeri ura belső életét, „csak” engedelmességből hűséges, de Jézus barátainak mond minket, mert beavat Isten titkaiba.
Az eredeti, görög nyelvű evangéliumokban két külön szó is jelöli a barátságot: a hetairosz és a philosz. Előbbi értelme nem jelent föltétlen szeretetkapcsolatot, inkább a társra utal: bajtárs, lakótárs, bűntárs, cellatárs stb. Jézus szavai nyomán, amelyeket Júdáshoz intéz (barátom, mi végre jöttél?…), vagy ahogyan a példabeszédbeli nagylelkű gazda hűti le a hőzöngő elsőket (barátom, nem vagyok veled igazságtalan…), inkább negatív, ellenszenves, lepirító felhangja érezhető ki.
hirdetés
Ezzel szemben amikor János evangéliumában, a búcsúbeszédnél olvassuk, ott már a phülosz/filia szerepel mint olyan bensőséges emberi kapcsolat, amely a szerelemnél is erősebb és értékesebb. Bizonyos mértékig már egy házasságban is fellelhető: szeretlek, mert társam vagy, számíthatok rád, akkor is, ha nem mindenben értünk egyet. Ebben az értelemben a baráti szeretet maga az intelligens szeretet, vagyis amikor „fejben” is szeretjük egymást. Közös az érdeklődési körünk, tudunk együtt dolgozni, játszani, támogatjuk egymást az élet apró-cseprő dolgaiban is…
Amikor azonban Jézus barátainak nevez minket, azt akarja érzékeltetni, hogy az ő barátsága ingyenes ajándék. Nem lehet kiprovokálni, kikövetelni, bennfentes járandóságként kiérdemelni. Ahogy az üdvösséget sem. Isten Krisztusban olyannyira lehajolt hozzánk, hogy egészen barátja lett az embernek. Föl akart emelni a bűn sötétségéből.
A jézusi barátság feladat: barátaim vagytok, ha szeretitek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Tehát nemcsak azért, mert ő beavatott minket Isten titkaiba, hanem mert ez életünk „projektje”… Ha van valami, aminek igazán meg kell felelnünk, az Jézus barátsága, mellyel egy életre lekötelezett minket. Az ő barátsága végtelenül többet jelent egy emberi barátságnál. Mégsem zárja ki a kettő egymást, hiszen egy őszinte emberi barátság is az ő ajándéka.
Jézus belevon minket az isteni barátság mindent felemelő és mindent magába foglaló teljességébe. Ezen a szinten már nemcsak az alkotás, az életmű lesz számunkra fontos, nemcsak azért akarunk élni, hogy valami nyomot hagyjunk magunk után, hanem elsősorban és mindenek felett Jézus barátai akarunk lenni és maradni.
Hitünk örömhíre ezért nagyszerű, mert – bár nem vagyunk méltók rá – Isten Jézusban mégis barátaivá nyilvánított minden benne hívőt…
Tán mindenkinek van legalább egy jó barátja. Akivel mély, életre szóló kapcsolat köti össze. Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című, megrendítő, méltán világhírű műve is erről szól. Ahogyan a Füves könyvben is a követezőket írja: A szerelmes mindig akar valamit, a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját, a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább… Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.
Ide kívánkozik Gajdó Ágnes vallomása is: a barátság gyógyír, hiszen dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy embertársad hisz és bízik benned… Ne félj hát kinyújtani kezedet, s légy bátor elfogadni a simogató szavakat, vagy az együttérző ölelést…
Jézus örömteli életre, a vele való barátság élvezetére hív meg. Kitágítja szűkös szívünk határait, hogy szeretetéből éljünk, s éltessünk másokat is.
INRI,
Ez egy érdekes kettösség. Szeretet (-szerelem) és barátság. Az anyósom Piroska anno 44 évvel ezelött amikor a lányát Máriát az oltárhoz vezettem, gratulált és ezt mondta: Fiam neked óriási szerencséd van, mert a Mária a szerelmed (mostantól a szerelmetes nejed), meg a “barátod, -barát(nöd)-” is akivel minden titkodat megosztod! Ezen nagyon elcsodálkoztam. Így ez soha nem jutna eszembe.
A szeretet és a barátság a mai evangelium tanítása. Ezt mondja Jezus: „Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.“ A 10 parancsaolatot köbevésték, öket Mózes kapta meg a Sináj hegyen a Jóteremtötöl. Az elsö 4 az parancs(olat) az utolsó 6 az tiltás. Az elsö 3 az Isten szolgálatát részletezi (meg + a negyedikben szülö-tiszteletet), hogy hogyan kell öt imádnom, hogy boldog legyek, elövételezzem a mennyeket már itt és most is.. Az utolsó 6 pedig tiltásokat tartalmaz amit a felebarátaimmal nem szabad megtegyek, ha… mondottam ha… már itt és most is boldog akarok lenni a földi pályfutásom alatt is a halálomig.
Jézus azt mondta: “Nem megszüntetni jöttem a Törvényt=Mójse könyveit, hanem beteljesíteni” (Mt 5,17)
Lásd Mózestöl a kivonulás könyve, 20 Fejezet 1-es verstöl, az Úr ezeket jelentette ki:
Elsö parancsaolat: 2„Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 3Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. 4Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. 5Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. 6De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat.
Második parancsaolat: 7Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi.
Harmadik parancsolat: 8Gondolj a munkaszüneti vasárnapra a feltámadásra (eredeti szövegben szombatra) és szenteld meg. 9Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. 10A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek. 11Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte.
Itt ugrott be nekem mit is akart az anyósom mondani amikor Mária´val a frigyunkhöz nekem gratulált.
A szolga ugyanis valakinek a szolgája akinek engedelmeskedik, valamely érdekböl és vakon megteszi ura (úrnöje) parancsait amelyeknek az okát vagy céljait nem ismeri, mert valamit kap érte töle cserébe amire a szolgának szüksége van (pénzt, szexjuttatást, testi leki kényeztetést stb.)
A bárát viszont ismeri ura (úrnöje) parancsainak okát és céljait is, azokkal egyetért söt segíteni akraja azok megvalosulását és önkéntesen “munkatársává válik urának (urnöjének)” akkor is ha azért semmilyen személyes juttatást vagy fizettséget vagy kényeztetést nem kap.
Szerintem azonban a Jóteremtö és az ember kapcsolata ezeknél a szinteknél magasabb fokozatú és csupán földi (jó)érzésekkel, vagy földi önzetlenséggel meg nem magyarázható…Mivel itt az örök völegény és a menyaszony kapcsolata áll fenn Isten (völegény) és ember (menyasszony) között.
Mert a völegény és a menyasszony mindíg és mindenben egy húron pendül. Méghozzá önkéntesen fele fele részben, minden érdektöl mentessen, lar pur lar=L’art pour l’art. Mert az Ö közösségük önmagában szerlemes mámorítón jó.
Lásd János evangelima 3. Fejezet 25 verstöl: “Keresztelö János tanítványai és egy zsidó közt vita támadt a tisztulási szertartásról. 26Elmentek Jánoshoz, és azt mondták: „Mester, aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről tanúságot tettél, az most szintén keresztel, s az emberek tódulnak hozzá.” 27János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta. 28Magatok vagytok a tanúim, hogy megvallottam: Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára. 29A menyasszony a vőlegényé (Jézusé az egyháza). A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.”
Köszönöm, József.pp
INRI,
Jóatyám Páter Péter eredetileg ezzel a mondattal kezdtem a Hozzászólásomat:
“Gratulálok a remek cikkedhez, mert nagyon jó gondolatébresztö írás.”
Ez véltelen lemaradt a szerkeszett szöveg bemásolásakor, magam sem értem, hogy miért. Engedd meg, hogy most pótoljam ebben a hozzászólasban: Gratulálok a remek cikkedhez, mert nagyon jó gondolatébresztö írás.
Dícsértessek a Jézus Krisztus.