Miért vagyok hálás Ferenc pápának?

Isten éltessen sokáig, Ferenc pápa!

Tisztelője vagyok Ferenc pápának. Figyelmes követője enciklikáinak, katekéziseinek, napi homíliáinak. Sokat tanulok egyszerű gesztusaiból is. Szeretek idézni tőle, gondolatait felhasználom prédikációimban, mert hitelesnek élem meg azokat.

Tisztán emlékszem, amikor jezsuita spirituálisom által megértettem: katolikusnak lenni annyi, mint mélyen elköteleződni az Egyházzal, annak evangéliumra alapozott hivatalos tanításával. Különösen pedig beépíteni személyes életembe a „vezetői kegyelmet”. Hisz Isten vezet engem… és úgy (is) vezet engem az üdvösség útján, hogy a mindenkori pápa, püspök vagy más elöljáróm szava és az én mindennapjaim lényeg-szerűen összekapcsolódnak az értelmes engedelmesség által. Így különül el és alkot mégis bonthatatlan egységet a pápa személyében az emberi karakter (származása, neveltetése, lelkisége, stb.) és a Szentlélek irányítása alatt „hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen” vezetői kegyelem („propter auctoritatem Dei qui nec fallit et nec fallere potest”, ahogy ezt hajdanán megtanultuk). Magyarán: annyi szentéletű és szentté avatott pápa elődje után a Szentlélek által éppen a jelen történelmi kihívásokra kiválasztott, alkalmas, hiteles vezető.  

85. születésnapjára egy-két személyes gondolatot leírok – vállalva, hogy nagyon kis szelete csak pápai szolgálatának, most csak 5 pontban.

1. Evangéliumi öröm a fő jellemvonása és tanúságtétele

Ferenc pápáról elsőre az „öröm” jut eszembe. Mosolya miatt is. Latinságából gyökerező vidám (de ugyanakkor szigorú, következetes) természete miatt is. 2013-tól kezdve hirdeti az evangéliumi örömhírt különböző megnyilatkozásaiban. Az Evangélium öröme, első, enciklikának is beillő apostoli buzdítása, programadó írása (Evangelii gaudium) így kezdődött: „Az Evangélium öröme tölti el azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Akik hagyják magukat üdvözíteni Általa, megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől, az elszigeteltségtől. Jézussal mindig megszületik és újra születik az öröm”.

2. Engedi látni emberi mivoltát

Amit megragadó személyiségében, az az, hogy nem póker-arc. Nem nagyon tudja és talán nem is akarja leplezni érzéseit. Látjuk mosolyogni, nevetni is. Ugyanígy láttuk könnyezni is. Látjuk elgondolkodni. Sőt, láttuk egy-egy pillanatra dühösnek. Láttuk olyannak is, hogy eléggé át nem gondolt gesztusa miatt bocsánatot kért. Tetszik, ahogy maga viszi táskáját. Az is tetszik, ahogy meghallgat egy-egy tanúságtételt. Szemével, szívével figyel, emiatt nem is az előkészített, leírt szöveggel válaszol, hanem kicsit kockáztat: személyes, spontán, szívből jövő szavakkal, emberként válaszol a hozzá szólókhoz. Elfogad ajándékokat, iszik a zarándokok termoszában hozott teából, autója nem golyóálló.

3. Az irgalom nagy hirnöke

Számára hinni, annyi, mint megérteni, elfogadni… mindenkit hívni az üdvösségre. Megtérésre. Honnan születik a mi irgalmasságunk? Jézus azt mondta nekünk: “Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36) “Minél jobban befogadjuk az Atya szeretetét, annál jobban szeretünk. Az irgalmasság nem egy dimenzió a sok közül, hanem maga a keresztény élet magva. Irgalmasság nélkül nincs kereszténység.  Ha a mi kereszténységünk nem az irgalmassághoz vezet, akkor eltévedtünk, mert ez minden lelki út egyedüli célja; a szeretet egyik legszebb gyümölcse” – írja. “Túl szegények vagyunk ahhoz, hogy feltételeket szabjunk, szükségünk van arra, hogy megbocsássunk és hogy nekünk is megbocsássanak” – írja egy másik helyen. Számomra ezen a ponton annyira igazi!

4. Elmenni, sőt elmenni a végsőkig

Első katekézisében, még 2013-ban mondta: “Ki kell lépnünk önmagunkból és el kell mennünk a határokig, a lét peremére is… Az Egyháznak el kell mennie a peremen élőkhöz nemcsak földrajzi, hanem egzisztenciális szempontból is”. Számomra itt is Isten nyilvánvaló akarata sejlik fel: kik kell lépni házunk és templomaink falai mögül, valahogy el kell jobban indulni, bátrabban oda, ahol a ma ember egzisztenciálisan él, dolgozik, alkot, gondolkodik, tervez, szenved. Az Egyháznak kell elindulnia jobban és jobban… oda, ahol a századik bárány éppen eledelt, nyájat és akolt, közösséget keres. “Mennyire szeretném…, hogy egy buzgóbb, örömtelibb, merészebb evangelizációs korszakot ébresszek, amely telve van a végsőkig menő szeretettel és a másikra átragadó élettel!” – írja az Evangelii Gaudiumban. Azóta világszerte lehet látni megújult plébánia- vagy szerzetesközösséget, akik új módon vannak jelen a társadalomban. Régi és örök igazságokkal, de új módon. Erő és erőszak nélkül, nyitottan, párbeszédben sok jó emberrel. Mégha hibázunk is, de aztán újra lehet kezdeni és menni tovább. A jövőben egyre inkább feladatunk lesz ezt a karizmát élő, evangelizáló példákat megkeresni és felmutatni egymásnak és a világnak.

5. Szinodalitás: együtt járni az utat

2014-ben, készülve akkor a Család-témában szervezett püspöki szinódusra, konzultációs ívet kaptunk kézhez. Először ragadott meg a gondolat: a pápa igazi atya! Nem elrendel, nem bevezet új szokásokat, inkább kérdez. Akkor csak a családpasztoráció felelőseit. Most 2021-ben a hajszálereken akar eljutni a legkisebb egységig: a plébániáig. Most mindenki meg van híva, hogy adja hozzá a részét. Hisz a pápa abban a kegyelemben, hogyha a megkereszteltek összegyűlnek, Szentlélek segítségül hívása után beszélgetnek, álmodni együtt az Egyházat, keresni Krisztust, az Isten dicsőségét és az Egyház igazibbá válását, életerejét növeli és szolgálja. A pápa az “együtt lenni”, “együtt gondolkodni”, “együtt kitalálni”, “együtt haladni és növekedni” kegyelmében hisz. Ezen a ponton sokat tanulok tőle. Valami hasonló motivál engem is. Ez az üzenet már romániai látogatásának is központi mottója volt. 

Hortobágyi Cirill bencés szerzetest idézem végül: “Ferenc pápa megválasztása nem „üzemi baleset” volt, hanem a Szentlélek inspirációja: a kisebbségi katolicizmus helyett az evangélium frissességét hozza, a világba kilépő Egyházban látja a jövőt”.

Ferenc pápa, igazi atyai és lelkipásztori szívvel. Utazó pápa, mert a közelséget keresi minden emberrel. Megtestesült Ige, Szentlélek, irgalmasság, remény és öröm – ezek a szavak jellemzik Ferenc pápa pontifikátusát. És a Szeretet Öröme, Amoris Laetitia, hisz őt is joggal nevezzük a családok pápájának.

85. születésnapja alkalmából én is, mi is hálásak vagyunk Szentatyánknak atyai és lelkipásztori támogatásáért, mely erősít minket a hitben és buzdít az előre haladásra.