Márton Áron pünkösdjei

Márton Áron a Szentlélek kiáradásában élő főpap volt, és ehhez hozzá tartozik Csíksomlyó. Az Apostolok Cselekedetei 2. rész 1. versében olvassuk: “Mikor elérkezett pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.” Ez a hely az utolsó vacsora terme volt, és a pünkösdi Lélek gyűjtötte össze oda az apostolokat, akik maguk is egybegyűjtő apostollá lettek.

Márton Áron is egybegyűjtő apostol volt. Amikor 1946-ban, majd 1949-ben a csíksomlyói pünkösdi búcsú szószékére lépett, az akkori nehéz viszonyok között is száz-százötvenezer ember gyűlt köré, hogy őt hallgassa. Sokszor olvastam Márton Áronnak az írásban fennmaradt beszédeit – és úgy éreztem, hogy én magam is ott vagyok a százezer ember között és én magam is megszólított ember vagyok. Erre csak úgy lehetett képes Márton Áron, hogy a Szentlélek kiáradásában élő főpapként nem csak helyhez és időhöz kötötten, nem csak ott és akkor szólította meg az embert, mert Isten ihlette, és örök érvényűvé tette szavait.

Az 1946-os pünkösdöt megelőzte egy történelmi esemény, amelyben sajnos nem tudjuk meglátni a Szentlélek művét. A párizsi békekonferencia külügyminiszterei 1946. május 7-én határoztak arról, hogy ismét semmibe veszik a népek önrendelkezésének elvét, elutasítják Márton Áronnak és munkatársainak az etnikai, anyanyelvi határokra vonatkozó kezdeményezését, és visszaállítják a trianoni országhatárokat. Ennek hírére a kisebbségbe szorult magyarság valamennyi utódállamban kétségbe esett, Csehszlovákiában pedig már egy éve folyt a felvidéki magyarság elüldözése.

Ilyen helyzetben lépett fel Márton Áron az 1946-os csíksomlyói pünkösdi búcsú szószékére. Rá jellemző módon értékrendi tudatosítással kezdte: az embernek elsősorban önmagában kell rendet tennie, mindenkinek külön-külön, mert a béke belül, a személyiségben kezdődik. “Nincs rendezett emberi élet, ha nem igazodik az Istentől adott rendhez. Ezért választottuk a téveteg emberi elme találmányai helyett az isteni bölcsesség biztos útját.” Szólt a nép érzéseiről, és a nép kontrasztjáról, a világ hatalmasairól is: “Vajon a föld hatalmasai mit terveznek felőlünk? … Igazságos és tartós békét ígértek. Bíztunk abban, hogy ez alkalommal csakugyan mellőzhetetlen erkölcsi elvek alapján és nem hatalmi, politikai szempontok szerint döntenek. Az 1946. május 7-iki párizsi határozatokról kiadott közlemények megzavarták eddigi hitünket.” Márton Áron utalt arra, hogy 1945/46 fordulóján etnikai határok kialakítására tett javaslatot. Elmondta Csíksomlyón, hogy kérte a nagyhatalmakat: “ne feszítsék népünket egy újabb ítélettel a régi keresztre”. Elmondta, hogy ő ott Csíksomlyón azért beszél erről, mert neki, a püspöknek “meg kellett hallania híveinek nagy aggodalmát és ki kellett mondania azt, amit nekik nincs szabadságukban kimondani.”

Márton Áron 1946 pünkösdjén egyetlen szavával népfelkelést robbanthatott volna ki. Nem ezt tette. Néplélektani zsenialitásával úgy nevezte nevén az igazságtalanságot, hogy egyúttal levezette a népben felgyülemlett indulatot. “Épültem azon a példás fegyelmen, amelyet útközben tanúsítottatok. Ugyanilyen fegyelmezetten térjetek haza.” A bukaresti magyar diplomácia szerint 150.000 ember volt ekkor Csíksomlyón. A 150.000 ember fegyelmezetten hazavonult – és másnapra a sajtó, rádió tudósítása nélkül – egész Erdély tudta, hogy miről beszélt Márton Áron Csíksomlyón.

Márton Áron bírta a bölcsesség adományát (1.Kor. 12,8) és a szellemek elbírálásának adományát (1.Kor. 12,10), amikor a jövő nemzedék iránti felelősséggel volt képes az igazságtalanságot megnevezve levezetni a népben felgyülemlett indulatot.

Az 1949-es búcsú is történelmi volt, ami Márton Áron csíki és gyimesi bérmakörútja idején volt. A gyimesi csángó keresztaljával indult el Csíksomlyóra, és mivel híre jött, hogy a rendőrség el akarja fogni, Csíkszentmiklóson lóra ültették, és a lovat fiatal legények sokszoros gyűrűvel vették körül, hogy védjék a püspököt. Márton Áron ekkor már a nyílt egyházüldözésről beszélt: “Az elmúlt esztendőben nem volt könnyű katolikus kereszténynek lenni annyi megpróbáltatással szemben, annyi kísértéssel szemben, ami bennünket ért. Erő kellett ahhoz, hogy egy katolikus emelt fővel tudjon járni.” Beszédében felrótta az állami hatóságoknak, hogy gyermekeket és felnőtteket egyaránt akadályozzák hitük megélésében, tiltakozott az alkotmányban papíron szereplő vallásszabadság megsértése miatt. “Ostromlott vár vagyunk” – fejezte be beszédét a letartóztatása előtt álló Márton Áron.

Isten arra választotta ki Őt, hogy igazságának őre, az üldözöttek védelmezője és Isten kisebbségben élő népének jó pásztora legyen. Megkapta ehhez a pünkösdi erőt, a szeretet és a józanság lelkét is.

(Az idézett szövegek a Márton Áron hagyatéka 2. kötetéből, az 58-66. oldalakról valók. A megosztott fénykép az 1949-es pünkösdi búcsúra érkezéskor készült.)

Virt László