Jön a farkas, ők pedig elszaladnak
Helmut Dieser aacheni püspök a püspöki hivatal lényege ellen követ el árulást, amikor nem az igazságot mondja az embereknek. A hatodik parancsolat továbbra is változatlanul érvényes, a Katolikus Egyház Katekizmusa úgyszintén.
Peter Winnemöller jegyzete
Amennyiben elhisszük, amit Aachen főpásztora az aacheni egyházi újságnak nyilatkozott, úgy Dieser püspök a jövőben nem kívánja bűnnek nevezni a hatodik parancsolat megszegését. Egy barátom nevében kérdezem: Nem lehetne egypár újabb változatot keresni a többi parancsolatra is? Bizonyára mindenki ismeri azt az ősrégi viccet, amelyben a vének a Sínai-hegyről visszatérő Mózest faggatják, hogyan ment a dolog. Mózes a jó hírrel kezdi: – Sikerült lealkudnom tízre. A rossz hír: köztük maradt a házasságtörés.
Ha tudatosítjuk magunkban, hogy ebben a viccben azért van szemernyi igazság, az természetesen némi vigaszt is jelent mindazoknak, akik bosszankodnak az efféle lárifári püspöki beszéd hallatán. A hatodik parancsolat természetesen érvényben van, és a hatodik parancsolat megszegése természetesen továbbra is bűn. Egyházunkban bármiféle házasságon kívüli szexuális cselekedet bűnnek számít. Változatlan tény, hogy a Katekizmus, amellyel Szent II. János Pál pápa ajándékozott meg bennünket, nemcsak hit, hanem erkölcs kérdésében is érvényben marad.
A hatodik – s egyébként az összes többi – parancsolat elegáns megkerülésére avagy átértelmezésére, kétséges esetben pedig a kevésbé szigorúan vételére irányuló szándék semmiképp sem új keletű vagy modern dolog. A fenti szakállas viccből kitűnik, hogy kezdettől fogva léteztek ilyen törekvések. Dávid sem tudott ellenállni Batsebának, kettejük kapcsolatából származott a nagyszerű Salamon. Ettől Dávid kevésbé lett volna bűnös? Egész biztosan nem. A király felismeri bűnét és vezekel érte.
Tehát az erkölcs ilyetén átformálására irányuló kísérletek se nem modernek, se nem innovatívak. Egészen komolyan kérdezem: Kinek van szüksége olyan egyházra, amely az erkölcstelenség korszellemének szája íze szerint beszél? Ugyanilyen kevéssé van szükségünk olyan egyházra, amely az erkölcsösségről alkotott nyárspolgári felfogását zúdítja a társadalomra, amint az különösen a protestánsok körében hagyomány. Mindkét jelenség – mind az erkölcs bagatellizálása, mind a túlhangsúlyozása – egyazon érem két oldala. Hiszen túlhangsúlyozás az is, ha annyit beszélünk az erkölcsről, hogy szinte már semmivé foszlik.
Az Egyház tanítása igaz, mégpedig időtől függetlenül mindenkor az. S egyben bölcs és az ember számára megfelelően alkalmas is, mivel világossá teszi, mi helyes és mi helytelen. Az Egyháznak azonban nem feladata, hogy kárhoztassa a bűnöst. Sokkal inkább az, hogy minden eszközt a kezébe adjon a bűntől való megszabaduláshoz. A halálos ágyán megtérő ember, ha mégoly bűnös is, megmenekül. S nem a fő morálapostolok közül kerülnek ki igen gyakran a legnagyobb bűnösök?
Dieser püspök a püspöki hivatalával szemben követ el árulást, amikor nem az igazságról beszél az embereknek. Mert az Evangélium a szeretetről tanít ugyan, de ez a szeretet egyértelműen más, mint amit a marxista szexuális forradalom tálal fel nekünk szeretet gyanánt. Az Egyház nem térhet át a marxista vonalra, a marxizmus ugyanis az emberszeretetet leválasztja az Isten iránti szeretetről, jóllehet e kettő nem szétválasztható. Nem tehetem, hogy egyidejűleg szeretem Istent és gyűlölöm az embereket, illetve nem szerethetem az embereket úgy, hogy közben gyűlölöm Istent. Bármely felállásról legyen is szó, az eredmény az lesz, hogy mindkettőt gyűlöljük: Istent és embert egyaránt.
Ha Dieser elképzelése szerint elferdítjük az Evangéliumot, hogy azoknak hirdessük, akik nem is akarják meghallani, akkor meddig megyünk el az elferdítésében? Az Evangélium Jézusa szexuális kérdésekben sokkalta szigorúbb, mint amennyire általában szeretnénk. A gyakorlatban alkalmazott minden irgalom ellenére a házastársi hűség követelménye, valamint a házasságtörés elítélése mentes bármiféle kételytől. Teljesen világos a bűnössel kapcsolatos eljárásmód is, miszerint minden megbocsátáshoz a „többé ne vétkezz” felszólítás társul. Jézus nem értelmez át semmit.
A püspökök az apostolok utódai, feladatuk pedig Jézus tanításának a megőrzése. Ha megjelenik a populista farkas, aki az Egyházon belül vagy kívül leselkedik a pásztorra és a pásztorra bízott nyájra, akkor a farkassal alkudozásba bocsátkozni nem más, mint a lekenyerezett szolga megfutamodása a farkas elől. A bérenc ilyenkor ugyanis csak a saját bőrét próbálja menteni. Az erkölcs hanyatlásának farkasai pontosan az Egyházban lelnek bőséges zsákmányra, miközben a pásztorok csapatostul mentik az irhájukat, ami tragédia. Ilyen példák mutatják meg, mi is a Német Püspöki Konferencia (DBK) és a Német Katolikusok Központi Bizottsága (ZdK) által követett szinódusi út legbelső valósága: nem más, mint a farkasok tánca a templomhajó kellős közepén, amelyet a pásztorok tétlenül szemlélnek. Egyikük valóban azt hiszi, hogy biztonságban lehet a farkasoktól csak azért, mert tárgyalásba kezd velük?
Bárhogyan is: a hatodik parancsolat ugyanúgy érvényben van most is, mint a többi kilenc, valamint változatlanul érvényes a Katolikus Egyház Katekizmusa is. Jobban tesszük, ha nem figyelünk a farkasokkal tárgyaló pásztorokra, hanem inkább az örök igazságok mellett döntünk.
Fordította: Vágyi Vata Mihály
Forrás: kath.net
