Hogyan lehet elősegíteni a békét a családban

Van módja annak, hogy segítség és ne akadály légy, ha békét és harmóniát szeretnél teremteni otthonodban.

Nincs olyan család, ahol ne lennének nézeteltérések. Még a Szent Családban Máriának és Józsefnek is bizonyára időnként nehézséget okozott egymás megértése. Annál inkább lehet nekünk, bűnösöknek.  A család gyakran az a hely, ahol a legtöbb és legfájdalmasabb összeütközést tapasztaljuk. Miért van ez így? Mert szeretjük egymást, mert a szeretet sebezhetővé tesz bennünket, és mert a közösen megélt mindennapok próbára teszik ezt a szeretetet. Nehéz, ha nem lehetetlen elrejteni a bosszúságokat és a sérelmeket, amikor a nap 24 órájában együtt élünk.

Nem minden veszekedés komoly. Nem feltétlenül szükséges, hogy elkerüljük őket. Egy “jó” családi veszekedés jobb, mint a ki nem mondott szavakkal teli csend. A testvérek közötti veszekedések hasznosak lehetnek, még kisebb incidensek esetén is – feltéve persze, hogy ezek a veszekedések megbocsátáshoz vezetnek. A meg nem bocsátott kis összecsapások százai ugyanis ugyanolyan súlyosan nyomnak a latban, mint egy komoly veszekedés. Gyakran az apróságok azok, amelyek, ha felhalmozódnak, szakításhoz vezetnek. A nem ártalmas konfliktusok mellett vannak olyanok is, amelyek drámai szakadásokat okozhatnak: természetesen a válás, de a szülők és gyerekek, testvérek, nagynénik és unokaöccsök stb. közötti mélyen gyökerező veszekedések is.

Akár szereplői, akár szemlélői vagyunk ezeknek a szakadásoknak, mindig megvan a választási lehetőségünk: vagy béketeremtők leszünk, vagy olajat öntünk a tűzre. Természetesen mi nem tudunk megbocsátani valaki más helyett (például a párja által megcsalt házastárs vagy a gyermeke által elárult szülő helyett), de a mi hozzáállásunk segíthet abban, hogy a két fél a megbocsátás és a megbékélés felé haladjon, vagy éppen ellenkezőleg, fenntarthatjuk közöttük az ellenségeskedést.

A békét az imában találhatjuk meg

Sok családi konfliktust nagyban súlyosbítanak a nemkívánatos megjegyzések, elhamarkodott ítéletek, pletykák és rágalmak. „A mostohaapámat hibáztatom, amiért erőszakos velünk, gyerekeivel – mondja Brigitte. – De rájöttem, hogy azzal, hogy nem bocsátok meg neki, megakadályozom a férjemet a megbocsátásban; ezer apró reflexióval, keserű szavakkal fenntartom a neheztelését”. A béke terjesztését azzal kell kezdened, hogy te magad békében vagy. A veje hűtlensége miatt gyötrődő anya nem lesz képes segíteni a lányának, hogy az kibéküljön a férjével. Természetes, hogy ez az anya szenved a lánya miatt, de amíg a harag uralja, csak ront a helyzeten.

A békét, amelyet ilyen körülmények között oly nehéz elérni, az imában lehet megtalálni.

Bánatunkat, lázadásunkat, gyűlölködő gondolatainkat, bosszúvágyunkat annak a szívébe kell letennünk, aki mindent megért és mindent megtehet. Csak Isten tudja lecsendesíteni belső viharainkat, és megerősíteni gyökereinket az Ő békéjében. Akkor az Ő szelídségét magunkra öltve, ítélkezés nélkül tudunk meghallgatni másokat, és együttérezni velük anélkül, hogy bárki pártjára állnánk.

A családi béke megteremtése a mások veszekedéseibe való beavatkozás nélkül

A diszkréció szintén kiváló módja annak, hogy hozzájáruljunk a békéhez. A diszkréció nem elhallgatást, hanem óvatosságot jelent. Egy konfliktushelyzetben fontos, hogy találjunk „egy szívet, amelyik figyel ránk és meghallgat”. De ugyan hogyan szólhatunk, ha attól kell félnünk, hogy szavainkat mindenkinek továbbadják? Amit ránk bíznak, aminek tanúi vagyunk, azt nem kell feltétlenül az egész családnak tudomására hozni, még akkor sem, ha a család kíváncsiságát hiteles szeretet élteti. Kérjük a Szentlelket, hogy mutassa meg nekünk, mit lehet és mit kell mondanunk, és kinek. A nehézség abban rejlik, hogy tudnunk kell, hogyan beszéljünk – néha a hallgatás lehet nagyon mérgező – csakis bölcsen tegyük, és mindig kedvesen.

Hasonlóképpen, csak akkor avatkozzunk be közvetlenül, ha ez helyénvaló. A családi béke megteremtésének egyik módja, ha kimaradunk az olyan vitákból, amelyek nem személyesen minket érintenek. Meghallgatás, befogadás, vigasztalás: mindenképpen! Esetleg adjuk meg egy adott pap vagy szakértő elérhetőségét. És persze imádkozzunk, jóban-rosszban egyaránt. Másrészt azonban el kell fogadnunk tehetetlenségünket, felismerve, hogy nem vagyunk feltétlenül a legjobb helyzetben ahhoz, hogy tanácsot adjunk. A legfontosabb, hogy ne tegyünk semmit a vitában álló felekért, hanem legyünk mellettük, a feltétel nélküli szeretet és a kimeríthetetlen remény tanúbizonyságaként.

Írta: Christine Ponsard
Fordította: Marek Éva
Forrás: Aleteia