Hogyan ismerjük fel Isten akaratát a mindennapokban?

Arra vagyunk hivatva, hogy Isten akaratát itt és most tegyük meg. De hogyan tudhatjuk meg, hogy mi az Isten akarata minden egyes pillanatban? Vajon a mi hatalmunkban áll ezt felismerni és megtenni a mindennapi életben?

Isten nélkül semmit sem tehetünk. Természetesen, amikor azt állítjuk, hogy képesek vagyunk megtenni valamit, ez mindig azt is jelenti, hogy Isten kegyelmével (tesszük meg). Ha Isten csak egy pillanatra is felhagyna azzal, hogy támogasson minket, semmit sem tudnánk tenni. Ha csak egyetlen pillanatra is felhagyna azzal, hogy szeressen bennünket, már nem léteznénk többé. Isten úgy döntött, hogy szüksége van ránk. Istennek viszont nem a szó szoros értelmében van szüksége ránk — Ő nélkülünk is létezik és elégséges önmaga számára —, hanem Ő döntött úgy, hogy „szüksége” van ránk, azáltal, hogy megteremtett minket, és összekapcsolt minket Teremtésének művével és még inkább Megváltásának művével.

Bizonyos értelemben az ő akarata már nem valósulhat meg nélkülünk. Nem tud megváltani minket önmagunk ellenére, és arra sem kényszeríthet, hogy elfogadjuk szeretetét, vagy hogy szeressük őt. Fiaivá tesz minket, nem rabszolgákká és a fiú szeretete szabad döntést feltételez. Ahhoz, hogy meglegyen az ő akarata “amint a mennyben, úgy a földön is”, Isten számít ránk.

Mi Isten akarata?

Nem a mi dolgunk, hogy mindent tudjunk a terveiről: elég, ha a rajtunk múló rész világos, a többit pedig Istenre bízzuk. De mi is ez a rész? Jézus világosan válaszol erre: “Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”. (Mt 22, 37-39) Halála előestéjén (nagycsütörtökön) is ezt hangsúlyozta: “Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. ” (Jn 13, 34) Ez az, amit az Isten akar.

Isten akarata a szeretet: hogy szeressük Őt és testvéreinket. Szeretni azonban nem az érzések átélését jelenti, hanem azt, hogy “életünket adjuk azokért, akiket szeretünk”: adunk és önmagunkat adjuk minden egyes pillanatban, egészen a napi részletekben. Minden egyes percem lehetőséget ad arra, hogy szeressem Istent és testvéreimet és hagyjam, hogy ők is szeressenek engem. Isten akarata az, hogy mindent szeretetből tegyek, teljes szívemből, teljes figyelemmel arra, amit “itt és most” kaptam, megtapasztaltam.

Mit tett Jézus a földön, azonkívül, hogy az Atya akaratát teljesítette? Az Atya akaratát nemcsak nagypénteken (kereszthalálakor) teljesítette, hanem emberi élete minden pillanatában. Amikor a názáreti gyermekekkel játszott, amikor evett vagy Józseffel dolgozott, amikor segített Máriának a kútról visszatérve vinni a korsót, vagy amikor sült halat készített a barátainak, mindezekben a nagyon is kézzelfogható apró dolgokban Jézus az Atya akaratát cselekedte. Őbenne, őáltala az Atya akarata ölt testet mindennapi életünkben.

Pontosan hogyan ismerjük fel Isten akaratát?

Sok mutatót adott nekünk az Úr. Idézzük fel közülük Isten igéjét és az egyház tanítását, testvéreink tanácsait és különösen azokéit, akiknek hatalmuk van felettünk, az eseményeket, továbbá a szükséghelyzetet. Isten akarata legtöbbször a mindennapi életben egyértelmű: ha az irodában vagy az osztályteremben vagyok, Isten akarata az, hogy a legjobb tudásom szerint dolgozzam; ha autóban ülök, akkor az, hogy óvatosan és megfontoltan vezessek stb. Ha olykor nehezebb a helyzet, imádkoznunk kell és tanácsot kérnünk, hogy eligazodjunk, megtaláljuk az utunkat.

Mindenesetre legyünk biztosak abban, hogy minél jobban összpontosítunk arra, hogy Isten akaratát a mindennapi élet legapróbb részletéig teljesítsük, annál inkább képessé tesz minket, hogy felismerjük, mit akar tőlünk. Az év folyamán többször is megünnepeljük Szűz Máriát. Az ő életét is apró, lényegtelennek tűnő gesztusok és a fáradhatatlanul ismétlődő napi rutinfeladatok töltötték ki. De mindezekben a kis dolgokban és minden pillanatban, “itt és most” Mária fenntartás nélkül igent mondott Isten akaratára.

Írta: Christine Ponsard
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia