Kövess minket itt is...

Az Istent keresőknek minden a javukra válik :)

Lelkiség

Gondolj az üdvösségedre, akárhány éves is vagy – 7 gyakorlati és lelki tanács

udvosseg Egyedi
Fotó: Cathopic

Hogyan készüljünk fel a saját halálunkra? Vagy inkább hogyan gondoljunk az üdvösségünkre? Hét gyakorlati és lelki tanácsot osztunk meg, hogy bizalommal élhessük meg a túlvilágba vezető átmenetet.

Étienne a betegsége kezdete óta erre készül. Néhány évvel ezelőtt kapta meg a diagnózist. Egy pillanat alatt összeomlott a 60 éves párizsi stratégiai tanácsadó világa, a sikeres élet minden bizonyossága: jó állás, kiteljesedett család, utazási tervek a barátaival… Az első megdöbbenés után Étienne ugyan harckészültségbe helyezte magát a rák ellen, de tudta, hogy nincs sok ideje hátra az életéből. “Kezdetben nagyon lázadoztam mindenki ellen és Isten ellen is. Miért pont én, amikor mindenféle kicsapongások nélküli életet éltem?” – mondja az Aleteiának.

Az olyan emberekkel való találkozásoknak köszönhetően, akikkel korábban soha nem találkozott volna, Étienne apránként elfogadta az új valóságot. “Ideje volt elfogadnom a betegségemet, és felkészülnöm a túlvilágra történő, valószínűleg elég közeli átmenetre. Ez valami lényeges dologgá vált. Elkezdtem rendezgetni a papírjaimat, nekiálltam gondolkodni azon, hogy mit akarok átadni a gyermekeimnek, természetesen anyagi, de főleg személyes szinten. És minél többet gondolkodtam ezen, annál inkább azt mondogattam magamnak, hogy először a lelki életemet kellene rendbe tennem, ami addig meglehetősen kaotikus volt. És akkor kiderült a számomra – magyarázza Étienne -, hogy a lelki felkészüléssel kerülnek a helyükre a többi dolgok: a végrendelet, a levelek, amelyeket minden gyermekemnek írok, a gyászmise…”

Egy pap barátja, aki mellette áll ebben az utolsó szakaszban, egy napon azt mondta neki, hogy most már elengedhetetlenül fontos a megbocsátást helyeznie élete középpontjába: meg kell bocsátania és bocsánatot kell kérnie. “Néhány, hozzám közelálló ember esetében ez nem könnyű, de megpróbálom különböző módokon, néha csak apró gesztusokkal. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek a szenvedéstől vagy a haláltól. Legbelül még reménykedem egy csodában. Ugyanakkor ma sokkal békésebbnek érzem magam, mint a betegségem előtt, és sokkal inkább a Krisztussal való barátságomra összpontosítok. Végül ki kellett szakadnom a megszokott mindennapi életemből, hogy találkozhassak Vele. Gyakran érzem, hogy megveregeti a vállamat, és azt mondja, hogy ne féljek, mert Ő mindig velem lesz” – zárja.

Mit kell még tenni?

Ahogy Marie de Hennezel pszichológus és pszichoterapeuta megjegyezte a Beszélgetések a halálról, tehát az életről is című kötetben (kiadja: Katolikus Temetkezési Szolgálat) megjelent beszélgetésben: “életünk véges, és végessége arra kényszerít bennünket, hogy ráébredjünk az élet fontosságára, értékére, és feltegyük magunknak a helyes kérdéseket. Mi a lényeges számomra? Mit kell még megtennem, ha öreg vagyok, és úgy érzem, hogy közeledik a vég? Ezek a kérdések segítenek élni, és erősítik életvágyunkat.

Ezt erősíti meg a 79 éves Anne és a 80 éves Fabrice is, akik 36 éve házasok. A túlvilágra való átmenet gondolata nem rémiszti meg őket. Hozzáállásuk nyugodt, talán azért, mert legbelül tudják, hogy számukra mi a lényeges. Ez a házaspár Rennes-ből elég sokat sportol, jó formában vannak, nem igazán látszik rajtuk a koruk. Három gyermek boldog szüleiként és tizenkét unoka nagyszüleiként sokat gondolkodnak azon, hogyan adják át a tapasztalatok és a mindennapi életben ápolandó dolgok kis csomagját az ifjabb nemzedékeknek. Fabrice és Anne számára a hit egyaránt központi szerepet játszik, de nem akarják untatni a fiatalabbakat “holmi többé-kevésbé jól elmondott vagy jól megírt szentbeszédek gyűjteményével”. “Szeretjük a jó humort, az ünnepeket, az életkortól függetlenül közösen űzött vízisportokat, és szeretjük a véget nem érő nagy családi evészeteket is… Ez a mi életformánk, amelyen keresztül át lehet adni a lényeges dolgokat. Semmi sem jobb, mint egy kis beszélgetés, miközben az unokámmal az asztalt terítjük, vagy a fiammal kávét készítünk mindenkinek a konyhában ” – magyarázza Anne.

Jelenleg egy különleges könyvet ír: “Már egy ideje foglalkoztatott ez a gondolat, és végre sikerült rászánni magam. Ez a könyv a családom által ápolt karácsonyi hagyományokról szól. Szeretnék a gyerekeinkre és unokáinkra hagyni egy gyűjteményt a családunkra jellemző anekdotákból, receptekből, imákból, karácsonyi dalokból és más szórakoztató szokásokból. És a sorok közé elrejtek majd néhány gondolatot az igazán sikeres élet összetevőiről.”

Fabrice is könnyen ír, immár a második könyvének lát neki. A Nagyszülőknek Szóló Útmutató után most a Szerelmeseknek Szóló Útmutatót fejezi be, miután sokáig figyelte unokái első fellángolásait. „Ez egy módja annak, hogy a fiatalabb generációknak az édesanyjuk és nagymamájuk iránti érzett szerelmemről beszéljek, és ezen a nagyon személyes beszámolón keresztül adjak néhány receptet ahhoz, hogy a házasságot működjön” – mondja az Aleteiának.

Féllábbal már az örökkévalóságban

Végrendelet készítése, levelek vagy személyes útmutatók írása szeretteinknek, papírjaink rendezése, a belső életünkre való összpontosítás… Hogyan készüljünk a halálra? Vagy inkább hogyan készüljünk fel az üdvösségre? Paul Habsburg atya a párizsi Notre-Dame d’Auteuil plébániáról azt tanácsolja, hogy képzeljük el az utolsó napunkat úgy, hogy “fél lábbal már az örökkévalóságban vagyunk”. Ez a hozzáállás segít a felkészülésben és abban, hogy meglássuk, mi az igazán fontos. Ahogy Ferenc pápa jól kifejti: “Hálával éljük meg a múltat, szenvedéllyel a jelent, és bizakodással a jövőt”. Következzék most néhány tanács.

1. TEGYÜNK RENDET A PAPÍRJAINKBAN

Halálakor az ember a szeretteit több szempontból is zűrzavarban hagyhatja: vannak ki nem mondott szavak, fel nem tárt titkok, ki nem mondott fájdalmak és természetesen megoldatlan anyagi kérdések is. Az összes irat elrendezése nem csak annyit jelent, hogy a végrendeletre és más hivatalos dolgokra gondolunk, hanem a levelekre, a családi leírásokra, a meglepetést rejthető fényképekre is. Ami a végrendeletet illeti, az a legjobb, ha teljes nyíltsággal beszélünk róla a gyermekeinkkel, és megkérdezzük, mit gondolnak róla. De rendet kell tenni a családi történetekben is. Megkönnyíti az életüket, ha meg tudjuk magyarázni, tisztázzuk és időben feltárjuk az utánunk következő generációk számára mindazt, ami fontos, bonyolult vagy kényes. Ezzel nagyon konkrétan kifejezzük irántuk érzett szeretetünket.

2. A TEMETKEZÉSI HELY KIVÁLASZTÁSA

A temetkezési hely kiválasztása nem csak azt jelenti, hogy nem terheljük a gyerekeket azzal, hogy a temetőben sietősen kelljen intézkedniük, hanem azt is, hogy jól átgondoljuk a helyszínt, és el is magyarázzuk nekik, miért ez a temető és miért nem egy másik. Miért a családi sírbolt, még ha messze van is, vagy miért egy kevéssé ismert temető egy apátság közelében, amely valamiért különleges jelentőséggel bír. Fontos, hogy hagyjunk időt a hozzátartozóinknak arra, hogy megértsék, miért választottunk így, és azt beépítsék a családtörténetbe.

3. ÍRJUNK “SPIRITUÁLIS VÉGRENDELETET”

Miért írnánk spirituális végrendeletet, ha nem igazán érezzük magunkat képesnek rá? Amikor elolvassuk VI. Pál pápa, a 20. század nagy szellemi és intellektuális alakjának kétoldalas végrendeletét, megértjük, hogy a kulcs talán ebben az egyszerű hálaimában rejlik:

“Szembenézve a halállal, kötelességemnek érzem, hogy a mulandó létezés ajándékát, boldogságát, szépségét, végzetét ünnepeljem: Uram, köszönöm, hogy életet adtál, és még inkább köszönöm azt, hogy azzal, hogy kereszténnyé tettél, megújítottál és az élet teljességére szántál engem. Úgy érzem, az is kötelességem, hogy megköszönjem és megáldjam azokat, akik tőled, én Uram, átadták nekem az élet ajándékait: azokat, akik bevezettek az életbe, akik neveltek, szerettek, segítettek, leköteleztek, jó példával, gondoskodással, szeretettel, bizalommal, jósággal, udvariassággal, barátsággal, hűséggel és tisztelettel vettek körül engem.

Milyen szép ajándék, ha örökségként egy hálaadó imát hagyunk hátra, amely egy szívünk által diktált szerelmes levélhez hasonlít!

4. KÉSZÍTSÜK ELŐ A GYÁSZMISÉNKET

Énekek, olvasmányok, közös ima… A saját gyászmisénk előkészítése egy módja annak, hogy tanúságot tegyünk hitünkről, és egy módja annak, hogy érzékeljük a mennyre való várakozást. Miért ne fejezzük ki a reménységet azzal, hogy olyan énekeket választunk, amelyek a Krisztussal való egység örömét fejezik ki, vagy olyan olvasmányokat, amelyek a feltámadásról szólnak? Nem is szólva a zenéről, amely meghívást jelenthet Isten keresésére azok számára, akik soha nem járnak templomba az esküvőkön és temetéseken kívül…

5. BESZÉLJÜNK A HALÁLFÉLELEMRŐL

A halál kérdését övező tabuk ellenére nagyon fontos kifejeznünk szorongásunkat és a haláltól való félelmünket. Miért is? „Mert ha a halálról beszélünk, a félelem elveszíti erejét. Átmegy az elmén anélkül, hogy elérné azt” – magyarázza Paul atya. „A halál része az életnek. Önmagában nem rossz. Nem is lehet számunkra meglepő. Mert valójában nem a halálról, hanem a feltámadásról szól.” De hogyan változtathatjuk meg a halál megítélését? „Mindenekelőtt imádkozzunk, hogy Isten kegyelmében bízva haladjunk előre a mennybe vezető úton” – teszi hozzá.

6. ÉRJÜNK EL A MEGBÉKÉLÉSHEZ

Belépni az adakozás, a megbocsátás, az irgalom logikájába: nincs ennél fontosabb az üdvösség előkészítéséhez. „A megbocsátás, a bocsánatkérés, a megbékélés megnyitja az utat az örök élet felé” – mondja Paul atya. – A halál pillanatában néha vannak el nem mondott szavak és kimondatlan megbocsátások. A megbékélés, az adakozás és a megbocsátás logikájába helyezkedni azt jelenti, hogy fél lábbal már az örökkévalóságban lehetünk, ahol nincs többé féltékenység, rivalizálás és igazságtalanság. Tehát ha valakitől bocsánatot kell kérnünk, vagy valakinek meg kell bocsátanunk, akkor ez az a pillanat, amikor ezt megtehetjük, hogy békében legyünk és készen álljunk az indulásra.”

7. VÁLJUNK KRISZTUS BARÁTJÁVÁ

Az élet nem mindig engedi meg, hogy megnyugodjunk és engedjünk Krisztus hívásainak. „Ha az ő üdvözlésére készülünk, a barátjává kell válnunk. Ehhez azonban ki kell szakadnunk a szokásos életünkből, hogy újra Krisztusra összpontosítsunk, és igent mondjunk neki. Az ő egyetlen célja az, hogy lehetővé tegye minden ember számára, hogy az örökkévalóságba lépve teljesen betöltse Isten szeretete. Az ember egyetlen hivatása itt a földön az, hogy Krisztus barátjává válva, láthatóvá tegye a földön Isten szeretetét” – zárja gondolatait Paul atya.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

Klikkelj a hozzászóláshoz

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hirdetés Isten szava - napi ige sorozat

Friss

businessman worship god and read the bible before 2023 11 27 05 04 48 utc Medium

Hangoló

Az online közvetítést nézők csak az Eucharisztia illúzióját kapják. A szentmise internetes közvetítése vagy a televízióban való sugárzása azért, hogy az emberek világszerte nézhessék,...

portrait of happy woman and daughter spending time 2023 11 27 05 28 19 utc Medium portrait of happy woman and daughter spending time 2023 11 27 05 28 19 utc Medium

Család

Eline Landon, feleség és ötgyermekes édesanya, az Anyai kiégés és lelki kimerültség (Artège kiadó) című könyv szerzője azt vallja, hogy egyetlen dolog szükséges a...

sim4953 masolat sim4953 masolat

Ferenc pápa

Az evangéliumot közösségként kell hirdetnünk és ehhez meg kell őriznünk józanságunkat, osztozva egymás képességeiben és lemondva a fölösleges dolgokról, amelyek rabszolgává tesznek – tanította...

Kapcsolódó...

Vasárnapi ráhangoló

Vasárnapi ráhangoló – 2024. B év, Évközi 14. vasárnap Készült olvasóink és a sorozat lelki kísérőinek támogatása révén. Hasonló értékes tartalmakért, kérünk, támogasd a...

Vasárnapi ráhangoló

Vasárnapi ráhangoló – 2024. B év, Évközi 14. vasárnap Készült olvasóink és a sorozat lelki kísérőinek támogatása révén. Hasonló értékes tartalmakért, kérünk, támogasd a...

Zarándok podcast

Dr. Barsi Balázs atya, a Széchenyi és Stefánusz Díjas ferences szerzetes mélyen belemerült a keresztény hit és a lelki élet kérdéseibe a Zarándok Podcast...

Aktuális

A Vatikán hivatalosan is kiközösítette Carlo Maria Viganò érseket – jelentette be július 5-én, pénteken a Hittani Dikasztérium. A Vatikánban lefolytatott bíróságon kívüli büntetőeljárás...