Jézus feltámadása történelmi esemény, hitünk sarkalatos pontja, egész keresztény életünk alapja és reménye. A feltámadás, noha egyszeri és megismételhetetlen történés, ott és akkor megtörtént, lezárult, bizonyos értelemben azt kell mondani, hogy a történelemben tovább valósul. Nem múlt idő, hanem az Egyház jelenvalóságának éltető ereje. Az Egyház Krisztus Teste. A történelemben velünk zarándokló Krisztus. Feltámadása pedig olyan folyamatosan dobogó szív, mely minden ember számára áramoltatja, küldi a friss oxigént, a mindennapi életünkbe behatoló isteni kegyelmet. A feltámadás ébredés, megtérés, új életre hívó kezdemény, kivezető folyosó. Az egyetlen olyan kapu, mely kivezet a bűn, a sötétség, a megkötözöttségek labirintusából, képes akár éveken át tartó keserűségeink és megbetegítő függőségeink hínárjaitól is felszabadítani minket.
A negyvennapos böjt és a most kezdődő ötvennapos Húsvéti idő segíthet ennek megértésében. De hol, hogyan figyelhetünk arra, hogy Húsvéti hitben élő, Jézus Húsvétja által szabaddá tett emberek legyünk?
Ferenc pápa nemrégiben elhangzott egyik homíliája segíthet ebben.
Szavaink, gesztusaink, csendjeink által.
A mi Istenünk a szavak Istene. Szólt a prófétákhoz, Jézus által szólt az egész egyetemes emberiséghez. Szava elhangzó vagy leírt szó, mely élő és érthető. Így beszélt nekünk Jézus a Mennyei Atya végtelen szeretetéről, önmagáról, mint Jó Pásztorról és a Szentlélekről, mint Vigasztalónkról. És beszélt Nyolc boldogságról, hallhattuk példabeszédeit, olvashatjuk Igéit. A megtérés, a feltámadás szavainkban is érzékelhető. Ha szavaink szívből forrásoznak, szókimondásaink szerető őszinteségben fogannak, kapcsolatot kezdeményeznek és személyességet eredményeznek, jóságot és szelídséget árasztanak, olyan úton járunk, ahol a szavak a Szeretet új életét és kultúráját sarjasztják.
A mi Istenünk a gesztusok Istene. Üzenet Istentől Noénál az olajággal visszaérkező galamb, Illésnél az enyhe szellő. Jézus az, aki nevünkön szólít, keresésünkre indul, ha eltévedtünk. Ír a porba, hogy elfelejtsük megbocsátott bűneinket. Húsvéti keresztényként megfigyelem gesztusaimat… hogy nyitok ki egy ajtót? A szeretet apró tetteit gyakorlom egy kis figyelmesség, ajándékozás, baráti érintés által. Egy mosoly többet nyújt, mint egy prédikáció. Gesztusaim, tetteim összhangban vannak hitemmel? Szeretetet és jóságot árasztok, békítő és béketeremtő vagyok?
A mi Istenünk a csend Istene. Jézus szeretetből hallgat Pilátus előtt. Van, amikor Isten beszéde a csend. Ha figyelek rá, a csendben meghallom Őt. A Szeretet legnagyobb csendje a kereszt. Csak szemlélni érdemes az emberi szív keserűségét, szavak nélkül, amikor szenvedő, gyászoló emberrel találkozom… türelmes várakozással, emberi, csendes hozzáállással és imatámogatással többet teszek valójában, mint mégoly fontos bármilyen beszéddel, magyarázkodással. Mikor van helye életemben az életet adó csendnek, mely nyugtat, megért és megértet, harmóniát és békét hoz közénk?
Szó, gesztus, csend. Ez van benne az üdvösség történetének sokféle eseményében. Így él köztünk a mi Istenünk. Ez van benne minden szentmisében: a Feltámadott Jézus szavakkal tanít, kenyerével táplál, érintésének csendjén keresztül gyógyít. Íme, az új élet Krisztusban így is elérhető. Kapcsolódjunk hozzá. Áldott feltámadást!
