Csiszér László dicsőítésvezető, dalszerző és zenész. 30 éve evangelizál a keresztény könnyűzene segítségével, meghatározó alakja a modern hazai keresztény dicsőítő életnek. A magyar katolikus karizmatikus megújulás talán legismertebb dicsőítésvezetője, aki az Új Jeruzsálem Katolikus Közösségben szolgál, emellett pedig a Szent András Evangelizációs Iskola munkatársa. Zenekarával rendszeresen járja a magyarlakta területeket: dicsőítenek miséken, imaalkalmakon, iskolai evangelizációkon, konferenciákon, kurzusokon és koncerteken is. A Zarándok podcastben életéről és szolgálatáról, megtéréséről és hitéletről beszélgettünk.
Az alábbiakban néhány részletet emeltünk ki a beszélgetésből. A teljes adás meghallgatható a YouTube-on, vagy a népszerű podcast csatornákon.
Már gyerekkorában tapasztalta a vágyat, hogy Istennek akar szolgálni, de aztán nem lett pap. Édesapja ugyan kántorként dolgozott, de végül a dicsőítésben találta meg hivatását.
Istennek terve volt azzal, hogy mért nem lettem én kántor. (…) Istennek terve volt azzal, amit az elmúlt 30 esztendőben megengedett. Egy hatalmas szolgálatot bontakoztatott ki, aminek úgy értem még csak az elején állunk. Óriási tervet és előlátást tett a szívünkbe, amit így folyamatosan bontakoztat ki.
De az út nem volt ilyen egyenes a dicsőítés világa felé. Egykor lakodalmakban és válokon is zenélt. Megtéréséről így vall: A szívembe a bűn és a halál felett győztes Jézus Krisztust kell befogadnom, aki a Szentlélek erejét adja nekem. Ebben az erőben leszek képes arra, hogy a bűnre nemet tudjak mondani és Jézus Krisztusra tudjak igent mondani. -magyarázza Csiszér László, aki 1995 nyarán Rómában megtapasztalta Jézus csodálatos jelenlétét, mely gyógyulásokban vált láthatóvá.
A dicsőítő szolgálatba való bekapcsolódásának kezdeteiről is beszél, a Csobottfalván, Budapesten és Rómában tapasztaltakról, majd az itthoni tevékenységéről.
Megértettük azt, hogy különbség van aközött, hogy elgitározgatunk egy éneket, hogy elénekelgetünk egy éneket, vagy hogy ezt hogyan, milyen szívvel énekeljük el. Ki van a szívem középpontjában, amikor elénekelem a dalt. Teljesen más, amikor a Szentlélek kenetében tesszük ezt meg.
Ha tetszik ez a tartalom, értékes számodra a munkánk, kérünk, támogasd havonta egy fagyi árával a Zarándok.ma szerkesztőségét. Köszönjük!
Ma ennek is meg kellene újulnia, de oly sok mindennek meg kellene újulnia, hogy újra felfedezzük az Istenben való örvendezést.
-magyarázza. A szívükben ott volt a vágyakozás, hogy a Rómában tapasztaltakat itthon is megéljék.
Nekünk, híveknek óriási szerepünk és küldetésünk van az Egyházban. (…) Sokkal de sokkal nagyobb területen lenne szükség erre.
Szükség lenne a kis közösségekre, a tanítványi létre. Ebben a kiscsoportos légkörben tudjuk megélni hitünket, tudunk egymásra figyelni, egymásra támaszkodni -fejti ki Csiszér. Példának adja a zenekarát, ahol előbb az imádságra, az Úrral való egységre törekednek, majd azt követően a közös szolgálatra.
Mindannyian Jézus tanítványai vagyunk. (…) Legalább azok, akik Isten országában, az Egyházban szolgálni akarnak, ha minden egyes napjukat azzal kezdik, hogy a napjuk első óráját, amikor kinyílik a szemük, csak egy órát személyesen az Istennel töltenek, akkor elkezd megújulni az Egyház, a kereszténység. Amíg nem lesznek ilyen vezetőink…
Az alábbiakban néhány részletet emeltünk ki a beszélgetésből. A teljes adás meghallgatható a YouTube-on, vagy a népszerű podcast csatornákon.
Josefayerbrider
2024. április 3. at 22:43
INRI,
a feltámadás cimü filmben. Ott ragadták meg. Hasonlóan ahoz amit a Csiszér Úr mond.
Jézus ott és akkor a filmben (ahogy egészen biztosan a valóságban is), nyugodt, mosolygós, magabiztos, szelíd és könyörületes szívü, természetes-közvetlen, és nem üvöltve fenyeget-ócsáról (tudatlant, hitetlent, farizeust, írástudót, vagy a kivegzöit se) ahogyan sok sok olvasat, jelentés-predikáció vagy filmek mutatják…
Mindenkihez van egy jó szava. Abszolut kényszermentes. Benne valóban felfedezzük az Istenben való örvendezést…Mert Ö türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S Jézus nem szűnik meg soha. Jézusnál nem, de mindenki másnál a nyelvek, tudományok, hóbortok, divatok elhallgatnak, a tudomány ellentudományba fordul és elenyészik. Jézusnál nem, de mindenki másnál az igazságos önvedelmi háborúját vívja mindenki a másik támadó ellen. Ahol a katonákat százereszám besrorzni (apákat, fiakat, férjeket, völegényeket) és “kötelességtudóan szakszerüen” elpusztítani höstett, ha azonban fogságba esik ápolni kell- és ezt az egészet nevezik igazságos háborús körülményeknek.
Jézusom legyen béke mindenhol. A te békédet, nyugalmadat, bolodgságdat add meg minden embernek. teddd az embereket a 10 parancsolat egyedül boldogító parncsolatait és tiltásait elfogadóvá, hogy boldogok lehessünk már itt és most, s majdan a halálunk után a mennyek országában is.