Az evangélium egyszerű igazságai

A négy evangélium tanítása annyira egyszerű és világos, hogy akárki el tudja olvasni őket.

Nem tudom, gondoltak-e már önök arra, milyen rövid a négy evangélium. Ha mindegyiket külön-külön kinyomtatnánk, jóformán “füzetnek” is lehetne hívni őket. Például az általam használt Bibliában Szent Márk evangéliuma csupán 27 oldalas, a leghosszabb pedig a maga 53 oldalával Máté evangéliuma.

Ha viszont rákeresnek a Google-ban a “Jézus evangéliumai” kifejezésre, 31.900.000 hivatkozást fognak találni, és ez valójában csak egy kis merítés abból, amit a világ összes könyvtára az evangéliumokról tartalmaz.

Tudjuk, hogy az evangéliumokat Jézus halála és feltámadása után 40-50 évvel írták. A jó hír először szájról szájra terjedt, és a keresztény közösségek a Szentlélek erejének köszönhetően futótűzként hódítottak tért. Pál a keresztény korszak 40-es és 50-es éveiben írta pásztori leveleit. Valóban csodálatos, hogy Isten igéje emberi hangokon és szavakon keresztül tárult elénk, és milyen kiváltságosak önök is, meg én is, hogy hallhatjuk, olvashatjuk és szólhatunk róla.

Természetes, hogy a Biblia összes írása között az evangéliumok kiemelt helyen állnak. Ugyanakkor ennek a négy evangéliumnak a tanítása annyira egyszerű és világos, hogy bárki el tudja olvasni őket, legyen bármilyen életkorú, beszéljen bármilyen nyelven és származzék bármilyen kultúrából. Lehet, hogy az evangéliumi igazságok kifejtése rengeteg könyvet és kommentárt igényel, de ez azért van így, mert annyira gazdag és életadó jelentéssel bírnak.

Azt mondják, hogy ha fel akarnánk sorolni az evangéliumi értékek megélésének legfőbb alapelveit, akkor erre elég lenne egy nyolcszor tizenkét centiméteres lap, és még mindig sok hely maradna.

Jézus három kijelentése tartalmazza az egész tanítást

Mondok egy példát arra, hogy mire is gondolok. Vegyük Jézus három kijelentését, és ezekkel lényegében lefedhetjük az egész evangéliumot. Jézus mindhárom parancsa annyira jelentésgazdag, annyira tele van következményekkel, hogy minden más, amit Jézus mondott, valamilyen módon benne van ebben a háromban. Ezek a következők:

1. Márk evangéliumában megkérdezik Jézust, hogy mi a legnagyobb parancsolat. Tudjuk, mit válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs.” (Mk 12,29-31). Jézus azért beszélt erről a két parancsolatról úgy, mint valójában egyről, mert nem tudjuk Istent annál tökéletesebben szeretni, mint azáltal, hogy szeretjük testvéreinket, beleértve ellenségeinket is.

Sőt, Jézus azt is mondta, hogy ha Isten imádására készülünk, és rájövünk, hogy valami bajunk van a testvérünkkel, Isten szívesen vár addig, amíg tisztázzuk a felebarátunkkal a problémát, és majd csak azután kezdünk hozzá az imádsághoz. Elképesztő, hogy Isten látszólag a második helyre helyezi önmagát. De hát ez így éppen Isteni.

2. Midőn azt kérdezzük: “Uram, mi a legjobb módja annak, hogy szeressük a másik embert”, Jézus válasza egy két szóból álló parancs: “Ne ítélkezzetek!” (Mt 7,1). Figyelmeztetésként hozzáteszi, „hogy fölöttetek se ítélkezzenek!”. Más szóval, a “nem ítélkezés” az egész első parancsolat egyenes következménye. Ne feledjük, hogy Jézus nem azokról az apró érzelmi kifogásokról beszél, amelyek naponta folyton ott cikáznak az agyunkban.

Jézus számára az ítélkezés az ítélethozatalt, a büntetést, a bíróként való fellépést jelenti. Ez tényleg komoly dolog. Hallottak már olyasmit, hogy emberek közönyösen, meglehetős hidegvérrel a pokolba száműznek bizonyos embercsoportokat? Ez ítélet! Amikor hurrikánok vagy tornádók egész településeket pusztítanak el, még vallásos emberektől is hallhatjuk – akiknek pedig jobban kellene tudniuk -, hogy ez a katasztrófa Isten büntetése volt a bűneinkért.

Ők persze azt mondják, hogy csak a Bibliára támaszkodtak, és egyetértenek Istennel. Én viszont úgy gondolom, hogy minden olyan ember, aki teljes bizonyossággal úgy véli, hogy más emberek vagy más csoportok “a pokolra jutnak és meg is érdemlik”, olyasmit tesz, amit csak Isten tehet meg: megítéli az emberi szívet és ismeri az adott személy életének minden körülményét. Nincs olyan ember, aki úgy gondolhatná, hogy ő megteheti azt, amit Isten tesz! Isten megparancsolta nekünk, hogy bocsássunk meg, és megtiltotta, hogy ítélkezzünk.

3. Jézus egyszerűen azt mondta, hogy csak annyit kell tennünk, hogy őszintén keressük és teljesítsük Isten akaratát az életünkben (Mt 7,21). Tehát kérdezzük meg magunktól: “Uram, mit akarsz, mit tegyek ebben a helyzetben?”. Egyszerű kérdés, de ritkán fordul elő, hogy nem tudnánk rá helyes választ adni. Ha pedig még mindig bizonytalanok vagyunk, akkor vannak olyan jó emberek, akik tudnak segíteni nekünk Isten akaratának a felderítésében. Assisi Szent Ferenc megértette, hogy a végső célunk Isten örökkévaló ölelése kell legyen.

Egyszerű? Igen.

Leegyszerűsítő? Nem.

Felszínesen páran azt gondolhatják, hogy ez így túlságosan is leegyszerűsítő. De ha valóban arra törekszünk, hogy úgy éljünk, hogy szeressük Istent és felebarátunkat, törekedjünk minden nap Isten akaratát teljesíteni, és ne ítélkezzünk mások felett, akkor valóban megéljük a teljes evangéliumot. Igen, talán egyszerűen hangzik; de bizonyosan nem leegyszerűsítő.

Írta: Jim Van Vurst, OFM
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: franciscanmedia.org