A szörföző angyal: Guido Schäffer (+2009) – Minden cselekedetünknek Isten szeretetét kellene mutatnia

A sportos fiatal férfi először orvos lett. A Biblia tanulmányozása volt az alapja az életének, nagyon szerette és tisztelte a szentségeket, és a nagyra tartotta a Szentlélek adományait.

„Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem.”

Lk 18,22

Ezek a szavak nagyon találóak a tehetséges hullámlovasra, az Örömhír szenvedélyes terjesztőjére, a hajléktalanok orvosára és a mély érzésű szeminaristára: a brazil Guido Vidal Franca Schäfferre.

A szociális elkötelezettség és a családban példásan megélt hit formálta a kis Guidót, aki 1974. május 22-én született Maria Nazareth Francától. Az édesapja, Guido Manoel Vidal, orvos volt, édesanyja pedig elkötelezett tag a Katolikus Karizmatikus Megújulásban. A Copacabanán felnövő fiú sokat játszott a strandon, és korán megtanult szörfözni a tenger hullámain. Életének maradandó eseményei közé sorolható az elsőáldozása, amit 1983. december 11-én ünnepelt, bérmálását pedig 1990. december 2-án a copacabanai Miasszonyunk templomban. A legalább heti egyszeri templomba járást és a napi imádkozást reggelenként és esténként aktívan gyakorolta a szüleivel.

1979-től 1991-ig Guido elvégezte az általános- és középiskolát a Szűz Mária Szentséges Szíve iskolában. 1993 és 1998 között orvostanhallgató volt. Az emberek elidegeníthetetlen méltóságát tartotta szem előtt, így akármilyen élethelyzetben számíthattak különleges figyelmére. Feladatának tekintette, hogy éppen azokat a betegek kezelje, akik a társadalom szélére szorultak. Tisztelettel és empatikusan kezelte a HIV-betegeket az Evandro-Chagas Kórházban, és felkarolta az elhanyagolt törzseket is az őshonos népcsoportból. A Békességes Miasszonyunk plébánián Jorjão atya segítségével alapított ezenfelül egy imacsoportot is „A Szentlélek tüze” névvel. Ez szintén rámutatott mély karizmatikus lelkiségére.

2001-ben a sportos fiatalember Santa Carsa-ban lett orvos. A Biblia tanulmányozása alapja volt az életének. Lelkiségét a szentségek nagy szeretete és tisztelete, valamint a Szentlélek adományainak nagyra becsülése mutatta meg. Több imacsoport alakult az ő kezdeményezései nyomán. Guido önállóan is tartott a hit témáiban előadásokat, és ihletet merített más tartalmas prédikációkból.

„Adj alamizsnát a vagyonodból. Ne fordítsd el arcodat a szegénytől soha, s akkor Isten sem fordítja el arcát tőled”

Tób 4,7

– ez lett a kulcsmondata, amit egy pap ültetett el Guido szívébe.

A fiatal férfi megszólítva érezte magát. De mit tegyen? Bizalommal teli imában kérte az Urat: „Jézus, segíts nekem a szegényekre figyelni!”, és kérte a bocsánatát, ha a múltban a szegényekre nem fordított kellő figyelmet. Mindössze egy hétre rá találkozott a „Szeretet Misszionáriusai” szerzetesnővérekkel (Teréz anya nővéreivel). Úgy tekintett erre, mint Isten útmutatására, hogy orvosi szolgálatait a hajléktalanoknak ajánlja fel. De nem csak ezt csinálta. Guido lett a szervezője a további önkéntes segítőknek, és több orvost is mobilizált a felebaráti szeretet eme szolgálatára. Kitartóan segítette és támogatta az ifjúsági- és imacsoportokat, és tanította őket az aktív emberszeretetre, jótékonykodásra.

Caritas nővér, aki Guido munkáját Lapában, a Szeretet Misszionáriusainak a házában végigkísérte, így számolt be róla:

„Az ő egyetlen célja az volt, hogy lelkeket mentsen. Azt akarta, hogy mindenki személyesen találkozzon Krisztussal. Amikor az utcán törődött a testvérekkel, nem csak a testi egészségükről gondoskodott, hanem mindenekelőtt a lelkük egészségéről. Mindegyiküknek Krisztusról beszélt. A legtöbben a vele való beszélgetés után könnyezve, mélyen meghatódva hagyták el az irodát. Imádkozott mindegyikükért és mindegyikükkel, és meghívta őket arra, hogy a szentségeket a kegyelem és az Istennel való közösség forrásaként vegyék magukhoz. Mindenkit türelemmel és megértéssel kezelt. Én őt soha nem láttam másokkal szemben ingerültnek vagy türelmetlennek.”

Amikor Guido Ignacio Larranaga-tól „Az assisi testvér” című könyvet olvasta, megérezte elhivatottságát arra, hogy pap legyen. Mint külsős hallgató abszolválta előtanulmányait filozófiából és teológiából a Rio de Janeiró-i bencés kolostorban. Még a tanulmányai alatt is rendületlenül folytatta az orvosi segítségnyújtást a szegények felé. Éppígy nem adta fel az örömhír terjesztését sem. Végül tanulmányai végeztével 2008-ban lépett be a Szent József Szemináriumba Rióban. Sportambícióit a tengeren szörfözéssel valósította meg.

Egy ilyen alkalommal történt, hogy Guido a szörfözésnél nyaksérülést szerzett, amitől eszméletét vesztette, és a vízbe fulladt. Ez 2009. május 1-jén volt, csupán néhány héttel a pappá szentelése előtt. A gyászmisén másnap nagyjából 1700-an vettek részt. Az összes társadalmi rétegből érkező emberek mellett 70 pap és 3 püspök is jelen volt.

A koporsó lezárása előtt Rio de Janeiro érseke, majd későbbi bíborosa, O. J. Tempesta atya helyezte Guido kezére a stólát, amelyet a fiatal férfi a pappá szenteléshez már annyira várt. Egyházközségében a „szörföző angyal” becenevet kapta.

A Vatikán engedélyével 2015. január 17-én indult meg a boldoggá avatási folyamat, a „nihil obstat” nyilatkozatot követően, azaz miután semmi akadályát nem találták az eljárás megindításának. Azóta Guido hivatalosan az „Isten szolgája” címet viseli.

A riói egyházmegye püspöki helynöke, Roberto Lopes megerősítette, hogy Guido együttérző, empatikus ember volt, és folyton embertársai értékeit tartotta szem előtt. Nagy hitű ember volt, aki szenvedélyesen hirdette Isten igéjét és aszerint is élt. Mélyen szerette Istent. Elhívottsága ellenére Guido nem különült el a kortársaitól. Ezáltal nagyon sok fiatalt nyert meg a hitnek, és meg tudta mutatni nekik a szentséghez vezető utat.

Guido elöljárója, Clementino Fraga Filho professzor egy beszédében a következő szavakkal méltatta őt:

„Azáltal, ahogy ő másokhoz feddhetetlenül viszonyult, mindig megmutatta a hitét. Teljes összhangban élt a szívélyesség, a mértékletesség, az irgalom, a felebaráti szeretet és az igazságosság keresztény értékeivel.”

Tempesta bíboros után szabadon, mi is tudunk tanulni Guido életéből és cselekedeteiből: lehetsz fiatal, szeretheted a strandot és az életet, szörfözhetsz nagy örömmel, énekelhetsz, és ezzel egyidejűleg Isten ott lehet a szívedben, és így jó keresztény példaképpé válhatsz az embertársaid között. Guido életmottója ránk is érvényes: „Minden cselekedetünknek Isten szeretetét kellene tükröznie!”

Fordította: Papp Dorottya
Forrás: kath.net