Kövess minket itt is...

Az Istent keresőknek minden a javukra válik :)

Életmód

A sábáttól a vasárnapig

vasarnap vagy sabbat Egyedi
Fotó: Angélica Mendoza / Cathopic

Újra meg újra vasárnap: egy különleges nap története

Manapság a legtöbb vallásban a legfontosabb nap a vasárnap, az istentisztelet napja. Da vajon miért éppen a vasárnap? Hiszen a zsidó hagyomány alapján Jézus is sábát napját ünnepelte. Történeti visszatekintés a vasárnapi ünnepnap kialakulására.

A misét hagyományosan minden vasárnap délelőtt ünnepeljük. A szabályokat mindenki ismeri, akár részt vesz a misén, akár nem. Ugyanakkor Jézus nem különböztette meg a vasárnapot a hét bármely másik napjától , hanem a zsidó szokásoknak megfelelően a péntek estétől szombat estig tartó sábátot tartotta meg: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk 2,27). Ebből az következik, hogy valami más lehet az oka annak, hogy a keresztények a szentmisét vasárnap ünneplik, és hogy ezt a napot nevezték később megszentelt napnak.

A vasárnapi találkozók szokása az újtestamentumi időkig nyúlik vissza. Már az Apostolok Cselekedeteiben is megemlítik, hogy a közösség vasárnap gyűlt össze, hogy „a kenyeret megtörjék” (Ap. Csel. 20,7). Ennek az volt az oka, hogy Jézus a keresztre feszítés után a harmadik napon, tehát vasárnap támadt fel. Ugyanakkor az akkori időszámítás szerint a vasárnap a hét első napjának számított, ami egyben a nyolcadik nap is, és ami Jézus követői számára az új kezdetet szimbolizálta. Ebbe a képbe illett bele, hogy a Tóra szerint Isten a világot az első napon teremtette. A korai keresztények így vontak párhuzamot Jézus feltámadása és a teremtéstörténet között, és nem telt el sok idő, mire a vasárnap teológiai töltést kapott. A Jézus megjelenéseiről szóló bibliai szövegek, például az emmauszi tanítványoknak való megjelenése alapján következtethetünk arra, hogy az emberek akkoriban tették a közösségi gyűléseket vasárnapra.

A zsidósághoz fűződő viszony nem egységes

A korai keresztény csoportok nagymértékben eltérő módon kezelték a zsidó sábát napját. Ez nem utolsó sorban a korai keresztények származásával magyarázható, akik közül sokan a zsidóktól származtak, míg mások más pogány népcsoportokból. Az ősegyházban ennek megfelelően voltak zsidó-keresztények, akik továbbra is a sábátot ünnepelték, a vasárnapot pedig csak a megszentelt nap meghosszabbításának tekintették. Közülük kerültek ki azok is, akik a többi kereszténytől is elvárták, hogy a sábátot tartsák meg. Ez nem ritkán vezetett a különböző keresztény közösségek közötti konfliktushoz, hiszen a pogány népekből származó keresztények nem a sábátot ünnepelték, sőt, a vasárnap megtartásával tudatosan próbálták magukat a zsidó eredetű keresztényektől megkülönböztetni. Voltak persze olyan keresztény csoportok is, amelyek a közösségi gyűlések napját nem kötötték szigorú elvekhez. Az ősegyházban tehát nem volt egységes gyakorlat a megszentelt nap megtartása tekintetében.

utolso vacsora abrazolas Egyedi
A keresztények ünnepi vacsorájának eredete a vallási rituáléval egybekötött zsidó ünnepi vacsora és a görög szimpozion volt. Kép: © fotofrank/Fotolia.com

Az egyes keresztény közösségek gyűlései éppen ilyen különbözőképpen zajlottak le. A gyűlések mindegyike a közös vacsorára épült, ami az ókorban fontos alkalom volt a társadalmi szerep és az egyéniség hangsúlyozására. Az első „vacsorák” tulajdonképpen imával tarkított lakomák voltak, melyek eredete a zsidók vallási rituáléval egybekötött ünnepi vacsorájára és a görögök szimpozionjára nyúlik vissza. A lakomából a keresztény kontextusban csak a kenyér és kehely rítusait tartották meg, amelyek aztán hamarosan egy rítussá olvadtak össze.

A közösségi vacsorát szinte minden csoport másképp tartotta meg. A gyűlések közös eleme az erős közösségi jelleg volt: a közösség tagjai együtt ünnepeltek, az ünnep vezetőjét pedig ekkor még nem tekintették papnak, és a feladatait sem tekintették kultikus jellegűnek. A közösségi jelleg abban is megnyilvánult, hogy egyes források szerint az ünnep után a távol maradottak számára a diakónusok házhoz vitték az eucharisztiát.

A vasárnapból munkaszüneti nap lesz

A vasárnapi ünnep formája az idők folyamán változott. Jelentős év volt a Kr.u. 321. év, amikor Konstantin császár a legtöbb római számára a vasárnapot munkaszüneti nappá tette. Hogy ebben mennyire vezették vallási motívumok, vita tárgyát képezi. A császár nagy valószínűséggel politikai számítás alapján döntött, mert azt remélte, hogy a Római Birodalmat egyesítheti és a növekvő számú keresztényeket és a letelepített pogány törzseket megnyerheti a római császárság számára, ami Konstantin számára a hatalom megerősítését jelentette.

A vasárnap ettől fogva a hitélet céljára szabaddá vált, és nem hasonlított a többi naphoz, amikor az embereknek munka mellett kellett istentiszteletre menniük. Az új lehetőség egybeesett egyéb változásokkal is: a közösségek ekkorra már olyan nagy létszámúak voltak, hogy a korábban kis csoportokban ünnepelt vacsorát nem lehetett a korábbi formában megtartani. A papok szerepe a liturgiában vállalt részük alapján is változáson ment át, végül a korai középkorban a szertartás és áldozat bemutatása egyedül az ő feladatuk lett.

pap az oltarnal Egyedi
Az idők folyamán a papok egyre inkább központi szerepet töltöttek be a közösségi életben Kép: © Harald Oppitz/KNA

Ebben az időszakban változott meg a keresztények gondolkodása a rítusokról, és a kultikus tisztaság, a ritualizáció, a szakralizáció jelentősége egyre nagyobb lett. Szent embereket, helyeket és időszakokat jelöltek meg, és ebben az időben növekedett meg a szentek tisztelete is. Az istentisztelet már nem a korábbi rituális vacsora volt, hanem az áldozat bemutatására került a hangsúly. A vasárnap már nem csak egy munkaszüneti napot, hanem egy teljes egészében megszentelésre méltó napot jelentett.

Már régebben is maradtak távol hívek

A vasárnapi ünnep változásaival felmerül az a kérdés, ami már a korai keresztényeket is foglalkoztatta: minden vasárnap kötelesek-e a hívők istentiszteletre menni? Az egyház mindig is igennel válaszolta meg ezt a kérdést. Amíg a vasárnapi eucharisztiát a közösség tagjai együtt végezték, nagyon sokan vettek részt rajta. Viszont azzal, hogy a szertartó szerepét egyre inkább a papság vette át, egyre több ember kérdőjelezte meg a részvételi kötelességet. Évszázadokkal később az áldozatot a pap már egyedül mutatta be, és a közösség tagjai pedig már csak az istentiszteleteken találkoztak egymással. Az emberek egyre rendszertelenebbül jártak misére, aminek az egyház a kötelezettség bevezetésével próbált gátat vetni.

Az ünnepnapok mellett hosszú ideig a vasárnap volt a heti egyetlen munkaszüneti nap, és ezzel sok ember számára a kemény munka utáni egyetlen pihenési lehetőség. A munkaszünet eltörlésével mindig is próbálkoztak. Az iparosodás korában egyes gyártulajdonosok még az egyház segítségét is igénybe vették. Elintézték, hogy a papok kora reggel tartsanak misét, hogy a munkások utána be tudjanak menni a gyárba dolgozni. Németországban 1891 óta az Alkotmányban áll a törvényileg elrendelt vasárnapi munkaszünet. Az 1919-es Weimari alkotmány máig érvényes 139. cikke szerint „A vasárnap és az államilag elismert pihenőnapok törvényes védelmet élveznek a munka szüneteltetése és a lélek emelkedése céljából.”

A nem oly régen létező hétvége

A vasárnapra még nem olyan régen tekintünk úgy, mint a hétvége részére. A XIX. században Nagy-Britanniában a szombat délutánokra rendeltek el kötelező pihenőidőt. 1830-ban a Times-ban volt először olvasható a Weekend szó, amely aztán a XX. század elején Wochenende formában a német nyelvbe is átkerült. A kétnapos hétvégi pihenő rendszerét mindenesetre a század második felében és csak fokozatosan vezették be. A vasárnapi miselátogatások ritkulásával együtt a vasárnap elveszítette a különleges jellegét, és egyre inkább beleolvadt a hétvégébe. 1975-ig hivatalosan Németországban is a hét első napjának számított, amiből a szerdai nap neve is származtatható[1]. Németországban a hét 1976 óta kezdődik hivatalosan a hétfővel, míg például az Egyesült Államokban, Izraelben és Kínában is a hét első napja továbbra is a vasárnap.

A vasárnapok manapság több szempontból is kihívást jelentenek. Egyrészt egyre kevesebb a pap, így sok helyen nem lehet vasárnap misét tartani. Ugyanakkor nem minden hívő hajlandó a szomszéd helységbe utazni. Emiatt vezették be Németországban részmegoldásként az ún. warburgi forma szerint az Isten szavának ünnepét[2]. Ezzel pedig, legalábbis átmenetileg, az egyház feladta a vasárnapi eucharisztia ünnepét. Ugyanakkor egyre kevesebb a hívő, jelenleg a katolikus egyház tagjainak mintegy 9 százaléka hallgat vasárnap rendszeresen misét.

A problémát csak fokozza, hogy az üzletek egyre gyakrabban vannak vasárnap is nyitva, és a globalizáció miatt is egyre többen kényszerülnek a vasárnapi munkára. Az egyházak rendszeresen felemelik a szavukat a vasárnapok össztársadalmi jelentőségének megőrzése érdekében, amit a közvélemény kutatási adatok is csak megerősítenek. Hiszen a szabad vasárnapok a németek szerint a vallásos meggyőződésüktől függetlenül is fontosak és nagyra értékelik, hogy ezen a napon nem kell az embereknek dolgozni, hanem az időt pihenésre fordíthatják.

Forrás: Christoph Paul Hartmann, Bonn, 2020.01.19. / katholisch.de

Ezt a cikket Frick József önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.


[1] A szerda németül Mittwoch, azaz a Mitte der Woche (= a hét közepe) rövidült formája. (ford. megj.)

[2] A Fülöp szigetekről Németországra adaptált gyakorlat alapján a híveknek egy megfelelően képzett laikus tart igeliturgiát (lelkipásztori munkatárs, diakónus), de a szentáldozáshoz a szomszédos helység templomában a pap által tartott miséről egy áldoztató (vagy diakónus) hozza és szolgáltatja ki a szentelt ostyát. (ford. megj.)

Klikkelj a hozzászóláshoz

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hirdetés Isten szava - napi ige sorozat

Friss

businessman worship god and read the bible before 2023 11 27 05 04 48 utc Medium

Hangoló

Az online közvetítést nézők csak az Eucharisztia illúzióját kapják. A szentmise internetes közvetítése vagy a televízióban való sugárzása azért, hogy az emberek világszerte nézhessék,...

portrait of happy woman and daughter spending time 2023 11 27 05 28 19 utc Medium portrait of happy woman and daughter spending time 2023 11 27 05 28 19 utc Medium

Család

Eline Landon, feleség és ötgyermekes édesanya, az Anyai kiégés és lelki kimerültség (Artège kiadó) című könyv szerzője azt vallja, hogy egyetlen dolog szükséges a...

sim4953 masolat sim4953 masolat

Ferenc pápa

Az evangéliumot közösségként kell hirdetnünk és ehhez meg kell őriznünk józanságunkat, osztozva egymás képességeiben és lemondva a fölösleges dolgokról, amelyek rabszolgává tesznek – tanította...

Kapcsolódó...

Vasárnapi ráhangoló

Vasárnapi ráhangoló – 2024. B év, Évközi 14. vasárnap Készült olvasóink és a sorozat lelki kísérőinek támogatása révén. Hasonló értékes tartalmakért, kérünk, támogasd a...

Vasárnapi ráhangoló

Vasárnapi ráhangoló – 2024. B év, Évközi 14. vasárnap Készült olvasóink és a sorozat lelki kísérőinek támogatása révén. Hasonló értékes tartalmakért, kérünk, támogasd a...

Zarándok podcast

Dr. Barsi Balázs atya, a Széchenyi és Stefánusz Díjas ferences szerzetes mélyen belemerült a keresztény hit és a lelki élet kérdéseibe a Zarándok Podcast...

Aktuális

A Vatikán hivatalosan is kiközösítette Carlo Maria Viganò érseket – jelentette be július 5-én, pénteken a Hittani Dikasztérium. A Vatikánban lefolytatott bíróságon kívüli büntetőeljárás...